Ne egyen a gulya nadragulyát!

Minden olyan növényt mérgezőnek kell tekintenünk, amely – akár kis mennyiségben elfogyasztva is – viselkedésváltozást, termeléscsökkenést, kóros elváltozásokat okoz. Szerencsére az állatok általában szelektíven legelnek, meg tudják különböztetni a fűféléket a mérgező növényektől. Ha a takarmányban ilyet fogyasztottak, később megismerik szagát, ízét, így a legelőn is elkerülik. Takarmányhiány okozta éhezéskor és kora tavaszi kihajtás után – amikor a lédús mérgező növények már fejlettebbek, így az állatok esetleg szívesebben eszik azokat, mint a ritkább fűféléket – gyakoribb lehet a növényi mérgezés. Különösen a legelő túlzsúfoltsága esetén vagy elhanyagolt, gyomos, bokros legelőkön. Főleg akkor, ha ez higiéniai hiányosságokkal is párosul. A mai állatlétszámoknál a túlzsúfoltság egyáltalán nem jellemző, annál inkább az elhanyagolt, elgyomosodott legelők, a rossz legelőhasznosítás, a sok helyen igen alacsony színvonalú legelőgazdálkodás.
A növényi mérgezések hirtelen, nagyobb állományoknál tömegesen jelentkeznek. A tünetek igen változatosak lehetnek: idegrendszeri zavarok (izgatottság, tompultság, kényszermozgások, bénulások), hányás, hasmenés, sárgaság, gyakori, esetleg erőltetett vagy véres vizeletürítés, vérkeringési zavarok, légzési rendellenességek, vetélések. Ha a legelőre hajtás után rövid időn belül egyszerre több állat is hasonló tüneteket mutat vagy elpusztul, a súlyos tüneteket mutató állatok láztalanok, sőt a normálisnál alacsonyabb testhőmérsékletűek, és az etető-, itató-, delelőhelyek környékén sok a lerágott, kiköpött növényi rész, akkor mérgezésre gyanakodhatunk. Megerősítheti gyanúnkat, ha a kilélegzett levegő sajátságos szagú (például bürökmérgezésnél egérvizeletszag, repcemérgezésnél mustárszag, borókamérgezésnél terpentinszag érezhető). A vemhes és a szoptató állatok fokozottabban érzékenyek a mérgezésre.
Mérgezés gyanúja esetén az állatnak nyugalmat kell biztosítani, és értesíteni kell az állatorvost. Az állatorvos megérkezéséig elsősegélyt kell nyújtani; szükség lehet hánytatásra, lovaknál gyomormosásra, sós hashajtásra, a folyadékveszteség pótlására bőséges víz itatásával, aktív szén adagolására. A bajt legjobb megelőzni: a legelőről már a kihajtás előtt feltétlenül ki kell irtani a beléndeket, a foltos bürköt, a csattanó maszlagot és a nadragulyát. A lovak ezeken kívül a következő növényekre is érzékenyek: tujafélék, aranyeső, akác, fagyal, tiszafa, páfrány, zsurló, gólyahír, gyűszűvirág, csillagfürt, len, torma. Ezeket még elválasztó sövénynek se ültessük!