Ne hagyjunk kabátakasztót!

Minden tőkével jót teszünk, ha szakszerűen megszabadítjuk a fölösleges hajtásaitól. Hogy melyek ezek? Mindenekelőtt a termőalapokon (rövid és hosszú csapokon, szálvesszőn) nőtt hajtások közül azok, amelyeken nem mutatkozik termés. Ugyanígy fölöslegesek a tőke más részein képződött, fürtöt szintén nem mutató, meddő hajtásai közül azok, amelyekről már most látjuk, hogy nem lesz szükség rájuk a jövő évi metszéskor. A hajtásválogatást mostanában, májusban kell elvégezni, amikor még zsenge a növedék, a hajtástengely nem fásodott meg, így a hajtás kézzel is könnyen kitörhető. A beavatkozással szellősebbé tesszük a tőkét, csökkentjük a permetezendő lombfelületet, és elősegítjük a meghagyott hajtások jobb fejlődését.
Kulcskérdés, hogy mennyi hajtást távolítsunk el? Mert például mi van akkor, ha még nincs (mint a fiatal szőlőn) vagy alig akad terméskezdemény az egész termőkorú tőkén? Ilyenkor azt nézzük, melyek azok a legszebb, legfejlettebb hajtások, amelyekből jövő tavasszal majd termőcsapokat, vagyis szálvesszőt, illetve ugart, biztosítócsapot metszhetünk.  Ha több ilyet is találunk, válogassunk közülük úgy, hogy arányosan elosztva, ne pedig egy csomóban maradjanak meg a tőkén. De mindig inkább többet, mintsem kevesebbet hagyjunk a szükségesnél, hiszen például a tenyészidő alatt meg is sérülhet, ki is törhet egynémely hajtás.
A hajtásválogatás mértéke nagyban függ attól, hogy a tavaszi metszést végző ember hogyan dolgozott: jól állította-e be a tőke terhelését? A helyesen beállított metszéskori rügyterhelés nyomán lényegében ugyanannyi hajtás fakad, mint amennyi rügyet meghagytunk, itt kell tehát a legkevesebb fölösleggel számolnunk. A metszéskori túlterhelés esetén megnő a ki nem fakadt rügyek száma, és kevesebb hajtás keletkezik. Az ilyen tőkék hajtásait különösen mértéktartóan válogassuk meg. Ha azonban a tőkét alulterheltük, a meghagyott világos rügyek számához képest több hajtást kapunk – a rejtett és alapi rügyek kifakadásával. Ilyenkor több hajtást kell eltávolítanunk. Különösen kedvezőtlen az olyan szakszerűtlen, elnagyolt metszés hatása, amikor a levágandó vesszőket nem tőből, hanem egy rügyes csonkot („kabátakasztót”) hagyva távolítják el. Az eredmény: különösen sok hajtás, amit ha nem válogatunk meg, úgy elsűrűsödik a lombozat, hogy idővel kezelhetetlenné válik.
Nem könnyű számszerűsíteni az egyes tőkéken meghagyható hajtások számát, hiszen az függ többek között a tőke művelés- és metszésmódjától, a korától, a fajtától. Szakemberek a kisebb tőkeformákon (mint a fej- és bakművelésben, alacsony kordonon) 6-10-12, magas kordonon pedig 10-16 hajtás meghagyását ajánlják.