Üzenjük

Váczi Pál, Esztergom
A hagymás növények (liliomfélék, tulipán, jácint, nárcisz, sáfrány, fürtös gyöngyike, vöröshagyma, fokhagyma) vegetatív (a hagymák osztódásával) és generatív (magszóródással) úton is szaporodnak. Az előbbi esetben a fajtaazonosság biztosított, ám munkaigényesebb a szaporítás folyamata. Ahhoz ugyanis, hogy az anyahagyma megerősödjön, a legszebb virágzásban, lehetőleg rövid szárral szedik a virágokat, illetve kitörik a virágfejeket. A levelek ilyenkor tovább asszimilálnak, de a virág nem szívja el a tápanyagokat, amelyek a fejlődés során a szárból a hagymába húzódnak. A legszebb virágok a nagy hagymákból fejlődnek. A hagymák nagyságát és minőségét a tápanyagellátás mellett a felszedés időpontja is befolyásolja. A leveles virágszár behúzódása után hamarosan a hagymák gyökerei is elhalnak, ekkor legjobb felszedni azokat. A nyár folyamán képződő fiókhagymákat nyár végén leválasztják az anyahagymáról és szétültetik. Belőlük tápdús talajban, 1-3 év után lehet virágzó anyahagyma. Ez a módszer – munkaigényessége miatt – inkább az árutermelő kertészeteknek ajánlható. Ahol a hagymák felszedése és szétültetése elmarad, ott először az anyahagyma, később pedig egymás tápanyagait is felélik a fiókhagymák, és idővel a virágok fajtatulajdonságai leromlanak. A hagymák felszedése és széttelepítése ezért házikertekben is legalább 2-3 évenként javasolt.
A szaporítás másik módja, amikor a virágok a száron maradnak, és a szétszóródó magokból szaporodnak. Ilyenkor – színben, növekedésben, a virágzás idejében – igen változatos fajták tűnnek fel, évről évre nagyobb számban és gazdagabb színpompában. Ez a módszer kevés munkát igényel. Ott a legszebb, ahol a virághagymákat a gyepbe telepítették. Azonban ügyelni kell arra, hogy a magok kiszóródása előtt a virágszárakat ne kaszálják le.

Fazekas Bernadett, Budapest
Komposztálókeret házilag is készíthető maradék lécekből vagy deszkákból, illetve oszlopokra erősített drótfonatból, amelyet kívülről nádfonattal is takarhatnak. A lebomlás során a rothadás, nemkívánatos szaghatás kialakulásának, valamint a kórokozók és kártevők felszaporodásának megakadályozásához nagyon fontos a komposzthalom jó átlevegőzése. Ehhez legjobb a halom közepébe egy átlyuggatott csövet helyezni, emellett a zöldhulladékot gallyakkal lazán rétegezni. A lebomláshoz szükséges víz mennyisége a hőmérséklet emelkedésével arányosan nő. A víz a lebontást végző mikroszervezetek élettevékenységéhez szükséges, ugyanakkor a bomlás során keletkező magas hőmérséklet csökkentésével az esetleges begyulladás veszélyét mérsékli.
A jó komposzt semleges vagy kissé savanyú kémhatású. Kevés mészőrlemény hozzákeverésével a kedvező, semleges kémhatás érhető el.