Üzenjük

Gál Béla, Alacska
Gyakorlott gyümölcskertészek leveles hajtásokból általában azonosítják a gyümölcsfák főbb fajtáit, illetve a fajták körébe tartozó fajtacsoportokat. A spontán kereszteződések nagy száma miatt azonban nem várható, hogy akár a legtapasztaltabb szakértő is egyértelműen megállapítsa a fajtát, illetve annak tulajdonságait. Olvasónk ajándékba kapott – feltehetően magonc – cseresznyefáinak fajtameghatározását is valószínű, hogy csak közelíteni lehet – ezzel a gyümölcskertészetekben vagy faiskolákban meg is próbálkozhat. A gondja, hogy a fák a gazdag virágzás ellenére sem teremnek, fajtanév ismerete nélkül is orvosolható, az adott fákkal azonos időben virágzó, jó pollenadó fajták közbeültetésével, illetve egy-egy ág átoltásával. Legkedvezőbb, ha ezt több fajtáról teszi. Általában a korai virágzásúak jó pollenadó fajtái: Pomázi hosszúszárú, Münchebergi korai; közép- és középkései virágzásúak: Bigerreau Burlat, Szomolyai fekete, Solymári gömbölyű; kései fajták: Solymári gömbölyű, Van, Germersdorfi óriás, Hedelfingeni óriás, Linda, Katalin. Kései, jó pollenadó, öntermékeny fajta a hazai nemesítésű Alex.

Dán Norbert, Páty-Mézeshegy
A ganajtúró (skarabeus) bogarakhoz hasonló, rokon fajok a csajkók, amelyek közül a nagyfejű csajkó időnként tömegesen elszaporodhat, főként napos réteken vagy művelt területeken. Leírása alapján valószínű, hogy ez a levélrágó bogár szaporodhatott fel a kertjében. Gömbölyded alakú, 1-1,5 cm nagyságú, fekete színű testét kemény páncél védi. A talaj felszínén látható, 1-2 cm átmérőjű lyukakból először 25-30 cm rézsútos folyosót ás a felszín alá, amit függőleges irányban folytat az 50-60 cm mélyre ásott akna felé. Ebből 6-8, galambtojás nagyságú akna ágazik el. Tavaszi rajzás idején ide hordják be a csajkók az erős rágófogakkal lemetszett zsenge hajtásvégeket, amelyeket a nőstény begyömöszöl a kamrákba. A nőstény minden kamrába egy-egy petét rak, az ezekből kikelő lárvák a rothadó növényi részekből táplálkoznak. A kifejlődött bogarak a következő tavasszal bújnak elő a föld alatti kamrákból. A csajkók a fiatal hajtások lerágásával és a vetemények alá fúrt járatokkal károsítják a palántákat. A nagyfejű csajkók ennek ellenére sem tartoznak a veszélyes kártevők közé, ezért vegyszeres védekezés nem ajánlható ellenük. A bogarak a néhány hétig tartó rajzás idején, napos időben előjönnek a fészkekből, ekkor csapdázhatók és megsemmisíthetők. Lárváik a behordott növényekből táplálkoznak, nagyobb kárt nem okoznak.