Árvalányhaj a homokon

A selymesen kócos egyszikűt Petőfi Sándor és Tompa Mihály tette halhatatlanná, s a legények régen gyakran tűzték a kalap mellé bokrétába kötve. Ma már ezt nem engedhetik meg maguknak, mert védetté nyilvánították. Az árvalányhaj a homoki rétek, legelők jellegzetes növénye. Virágai laza fürtökbe csoportosulnak, így alakítják ki a pázsitfüvek egyik leggyakoribb összetett virágzatát, a bugát. A virágot egy külső és egy belső toklász takarja. A külső toklászok nagyon hosszúak, 10–25 centiméteresek – ettől a tollszerű, selymes, ezüstös és bozontos szálkától válik már messziről olyan feltűnővé és szerethetővé.
A pázsitfüvekre jellemző szemtermése van, ezt a toklászok közrefogják, és a hosszú repítő készülékkel, a tollas szálkával segítik terjesztését. A 30-40 centiméteres növénynek több faja is él hazánkban, ilyen például a homoki, a csinos, a hegyi és a kunkorgó árvalányhaj.