Kapáló ló, toporzékoló tehén

Mostanában történt a rókák veszettség elleni immunizálása és az ebek védőoltása. A veszettség az egyik legrettegettebb, vírus okozta fertőző betegség, mert gyógyíthatatlan, a heveny agy- és gerincvelő-gyulladás miatt szinte mindig halálos lefolyású. A kórokozó általában marás, harapás útján, vírustartalmú nyállal jut be a  a szövetekbe.  Az ebek veszettségéről és az ember veszélyeztetéséről sokat hallunk, viszont haszonállatok is megkaphatják ezt a betegséget. A tünetek fajonként, sőt fajtánként, egyedekként is változhatnak. A lappangási idő az esetek nagy részében 2–8 hét, de lehet rövidebb és lényegesen hosszabb is.
Szarvasmarha. Gyakori, hogy először emésztőszervi rendellenességek mutatkoznak (felfúvódás, hasmenés). A gazdának először az állat viselkedésváltozása lesz gyanús, de előfordulnak feltűnő izgatottsági jelek is (merev tekintet), melyek egészen a dühöngésig fokozódnak (fejrázás, toporzékolás, jászolba ugrás, támadó hajlam). Előfordul a rekedt, hosszan tartó bőgés, a fokozott nemi ingerlékenység. Néhány nap múlva megjelennek az izomcsoportok rángógörcsei, a nyelési nehézségek, a nyálfolyás, majd bekövetkezik a teljes bénulás. A legelőre alapozott húsmarhatartásnál fokozottabban kell számolni vele, hiszen inkább itt van lehetőség a kutyák, rókák, vadon élő húsevők általi marásokra.
Juh. A beteg állatok ingerlékenyebbek,  támadó magatartást tanúsítanak, párzási ösztönük fokozott, még a vemhes anyák is ugrálják egymást, többen felfúvódnak, megy a hasuk. Néhány nap múlva jelentkezik a rendellenes fejtartás, a merev tekintetet, izmok rángógörcse, a rekedt bégetés, majd a bénulás. Legkésőbb két héten belül valamennyi beteg állat elpusztul. A beteg egyedek egymást nem fertőzik meg.
Sertés. A betegség feltűnő izgalmi tünetekkel kezdődik: nyugtalanul mozognak, rohangálnak, intenzívebben túrnak, nekimennek tárgyaknak, társaikra támadnak, még gondozójukat is megtámadhatják. Röfögésük rekedt, majd bénulásos tünetek mutatkoznak, megjelenik a nyálfolyás, a nehéz nyelés, végül a test izmainak bénulása után igen gyorsan, néhány nap alatt elpusztul az állat.
Ló. Sokszor kezdődik a betegség feltűnő izgatottsággal: az állat a marás helyét erőteljesen dörzsöli, harapdálja, patáival „kapál”, gyakran vizel, kólikás tünetei vannak, nem ritkák a görcsrohamok. Egyes lovak támadóvá válnak, gyakori a rekedt nyerítés, a nehézkes nyelés, majd bekövetkezik a bénulás.
Baromfik. Megbetegedhetnek, de sokkal kevésbé érzékenyek a vírus iránt, mint az emlősök, sőt a betegségből ki is gyógyulhatnak. A tünetek: ijedősség, toll borzoltsága, támadó magatartás.
A veszettséget kötelező bejelenteni. A betegséget vadon élő állatok, elsősorban a róka marása okozza. Ezeknél a legfeltűnőbb tünet az, hogy megszűnik ösztönös félelmük az embertől, lakott településre is bemerészkednek, engedik, hogy megfogják őket, majd bármilyen sokkhatásra dühöngeni kezdenek. Az ilyen állati hullát tilos megnyúzni. Aki a rókák gyérítését célzó, vakcinázott területen elhullott állatot talál, ne nyúljon hozzá, hanem értesítse az állatorvost, az önkormányzatot vagy vadásztársaságot! A betegség megelőzését, a védekezést rendészeti intézkedések szolgálják: kutyák nyilvántartása, kóbor kutyák, macskák befogása, illetve kilövése, kutyák kötelező évenkénti vakcinázása, rókák immunizálása.