Klimaxos az uborkafű

Frissen, virágzásig az igazi, később kissé fásodik a szára, és már legfeljebb savanyúságok tetejére való. Szereti a tápanyagban gazdag és jó vízgazdálkodású talajokat, mert gyengén fejlett gyökérrendszere miatt érzékenyen érinti a szárazság. Fejlődése során – akár egy klimaxos nőnek – változik a hőigénye: kezdetben az alacsony hőmérséklet előnyösebb számára, míg bimbós állapotban a meleget szereti. Már korán kikel, mert magjai 4-5 fokon csírázásnak indulnak. A hidegre kevésbé érzékeny, korai vetéssel az esetleg előforduló késő tavaszi fagyok sem tesznek kárt benne. Sőt, másodvetésként is termeszthető, ha tudjuk öntözni, és akár novemberben is szedhetünk belőle. Fényszükséglete hasonlít a hőigényéhez. Kezdetben félárnyékban is szépen növekszik, virágzásakor azonban sok napfényt kíván.
Jellegzetes ízét illóolaj-tartalmának köszönhetjük, melynek mennyisége termőhelytől és időjárástól is függ. A legtöbb aromaanyag a friss növényben található. Az ételízesítésen kívül egyes savanyúságok elengedhetetlen eleme, nemcsak ízesítőként, hanem tartósító hatása miatt is kedvelik, innen ered egyik népies neve, az uborkafű. Nemcsak fűszernek jó, hanem gyógyszerként is. Az ókoriak fejfájásra, gyomorpanaszokra használták. Ma meg vizelethajtónak, étvágyjavítónak és szélhajtónak alkalmazzák. Az élelmiszeriparban főleg tisztított illóolaját használják, de készítenek belőle szárított fűszert is, hogy télen is kerüljön belőle az ételekbe. De a fölös termést akár le is fagyaszthatjuk.