Időben szólunk

A szemzés módszerei közül legtöbben a T-szemzést alkalmazzák. Ilyenkor az alanyon sima, sérülésektől mentes felületet keresnek, majd a művelet előtt 3-4 héttel megtisztítják a szemzés helyét a hajtásoktól, és ha nincs esős idő, a növényt folyamatosan öntözik, hogy jól megszívja magát vízzel. A szemző hajtást kevéssel a szemzés előtt szedik le. A leveleket fél centiméteres levélcsonkkal távolítják el, majd a lemetszett szemző hajtást levéllel együtt, nedves újságpapírba csavarva, hűtőszekrényben tárolják. Szemzés előtt meg kell fenni a szemzőkést, az alany törzsét pedig ronggyal tisztára dörzsölni. Az  oltóvesszőről a szempajzsot 1,5 centiméterrel a rügy alatt kezdik vágni, és a rügy fölött 1,5-2 centiméteres kérget hagynak. A szempajzsot úgy vágják meg, hogy csak a háncsrész legyen rajta, a farész ne. Az alanyon T alakú vágást ejtenek, a szemzőkéssel felemelik a háncsot, és fölülről lefelé csúsztatják alá a szempajzsot. A T fölött kilógó pajzsot vízszintesen levágják. A kész szemzést egy centiméter széles, rugalmas kötözőszalaggal azonnal átkötik. A kötözést a T alakzat alsó részénél kezdik, és a szalagot spirál alakban felfelé haladva, átfedéssel szorosan tekerik körbe úgy, hogy a szemet kihagyják, majd a T alak fölött hurkolva rögzítik.
A szemzés ápolása a következő évben az alanyvessző szemre vágásával kezdődik. Tavasszal, rügypattanással egy időben a szempajzs felső szélénél, a nemes szem fölött egy centiméterrel vágják le az alanyt. Ebből a rügyből fejlődik ki a gyümölcstermő nemes. Az alanyon előtörő vadhajtásokat tőből el kell távolítani. A nemes hajtás hónaljhajtásait a kívánt törzsmagasság eléréséig vágják le. A megfelelő törzsmagasság elérése után a csúcsi hajtásokból elkezdhető a korona kialakítása.