Kék nyelvű birkák

Szarvasmarhák és kecskék is fertőződhetnek, de általában tünetmentesen vészelik át a kórt. Régebben a betegség csak Afrikában fordult elő, onnan jutott el a többi földrészre. Szerencsére nálunk még nem állapították meg, de tavaly már egyre több európai országban és egyre súlyosabb formában fordult elő, ezért továbbterjedésével számolni kell. Annál is inkább, mert az utóbbi évek enyhébb telei lehetővé teszik a terjesztésében szerepet játszó szúnyogok túlélését. Idén az uniós tagállamok többségében már jelentkezett a betegség.
Előfordulása a szúnyogok fejlődési ciklusától függően szezonális, így a mérsékelt égöv alatt nyár végén, ősszel a leggyakoribb. A terjedésnek kedvez a meleg, esős időjárás. A széllel sodródó szúnyograjok akár több száz kilométerre juttathatják el a kórokozókat, ráadásul a vírus a szúnyogban egy hónapig is életképes marad. Előfordulásával főleg a kultúrfajtájú juhokban kell számolni. Parlagi és őshonos fajták átvészelhetik tünetmentesen is, de az esetek többségében 3-7 napos lappangási idő után láz, étvágytalanság, bágyadtság, elesettség, aluszékonyság figyelhető meg. Az állatok légzése nehezített, mert a száj és az orr nyálkahártyája bővérű, az orrból savós-nyálkás váladék ürül, ez rászárad az orrnyílásokra. A juhok könnyeznek, a szemhéjak megduzzadnak, a fejen (fülek tövén, áll alatt) és a nyakon ödémás beszűrődések láthatók. A nyelv megduzzadásának előjele a nyálzás és a nyelvöltögetés, majd a nyelv oly mértékben megduzzad, hogy kilóg a szájból és kékes színű lesz. A nyelv és a száj nyálkahártyáján elhalások, fekélyek képződnek, megduzzadhat és kisebesedhet a lábvég is, a szarutok le is válhat.
A vemhes anyák elvetélhetnek, torz magzatokat szülhetnek. Fiatal juhoknál gyakori a hasmenés. A betegség heveny formájában a juhok nagy része a klinikai tünetek megjelenése után egy héten belül elpusztul, az ellenállóbb fajtájúak vagy részleges ellenálló képességgel bírók gyógyulnak, de nagy részük leromlik. Szarvasmarháknál enyhébbek a tünetek, gyakran csak a tejtermelés csökkenését tapasztaljuk, enyhe orrhurut kíséretében, de az ajkak és a szemhéjak is megduzzadhatnak, a szutyakon pedig egy-két hét alatt gyógyuló sebek jelentkezhetnek. Teheneknél a szokásosnál gyakoribbak a magzati fejlődési rendellenességek (vízfejűség, torz végtagok).