Üzenjük

Vermes jeligére. Olvasónk felszántott és rendszeresen kapált veteményesében a folyondár (fojtófű vagy aprószulák) és a kövér porcsin szinte kiirthatatlanná vált. Mindkét gyomnövény magas nitrogéntartalmú, rossz szerkezetű, művelt talajok jelzőnövénye – az előbbi magas mésztartalmú agyagtalajokon, az utóbbi meleg, homokos talajokon is felszaporodik. A folyondár mélyre nyúló, elágazó gyökerei révén megújul, ezért tűnik kiirthatatlannak, a kövér porcsin folyamatos virágzása és magszóródása útján szaporodik el tömegesen. Míg az előbbi leveles hajtásai a kultúrnövényre rátekerednek, szinte megfojtják azt (innen a fojtófű elnevezés), addig az utóbbi kevésbé veszélyes, talajtakaró növény. Mint – az elnyom igére visszavezethető – gyom szavunk is jelzi, ezek a vadnövények csak akkor károsak, ha a kultúrnövényt elnyomják, azaz nagyobb bajt okoznak, mint amennyi a hasznuk. Ahogy azonban a gaz-gazda-gazdag szókapcsolat mutatja, érdemes a gyomok értékeit is megismerni, és azokkal jó gazda módjára gazdálkodni.
Az aprószulák – és általában a mélyre hatoló növények – erőszakos gyökerei átjárják a rossz szerkezetű talajok alsóbb rétegeit, aprítják, morzsalékossá teszik, és onnan felhozzák az ásványi anyagokat a kultúrnövények számára is – ezzel hasznot hajtanak. Megerősödésüknek elejét vehetik, ha szerves trágyával lazítják, zöldtrágyázzák vagy vastag mulcsréteggel takarják a talajt, ami a talajhibát mérsékli, kedvező esetben megszünteti. A jó vízgazdálkodású és tápanyag-ellátottságú talajokban már ritkábban telepszik meg az aprószulák, és onnan könnyebben eltávolítható.
A kövér porcsin a talajt takarja, ezzel a kiszáradását és cserepesedését gátolja, a talaj magas nitrogénszintjét csökkenti. Pozsgás szárai és levelei a nedvességet magukba szívják, amit esetenként a kultúrnövények elől szívnak el, de másrészt a párologtatásukkal ezt pótolják. A kövér porcsin egyébként értékes gyógy-, fűszer- és salátanövény, termesztett változatát is ismerik. Virágzás előtt szedik a jellegzetesen sós ízű leveles szárait, amelyet ecetben vagy olajban tartósítanak. Friss leveleivel salátákat, mártást, túrót ízesítenek, szárából – a spenóthoz hasonlóan – főzelék készíthető. A porcsinnal ízesített ételeket nem kell külön megsózni. Gyógyhatásáról Lippay János így írt: „ha eszik, használ az ingadozó vagy megvásott fogaknak. Ha homlokára kötik az embernek, csillapítja a főfájást. Ha nyelvére teszi a levelét, és ott tartja, elállítja a szomjúságot, kiváltképp hévségben.”

Savanyú bor jeligére. A borok ecetesedése sajnos nem állítható meg. Gyengén ecetes borból pálinka főzhető vagy ételek savanyítására felhasználható. Ecetes borok után a hordókat alaposan ki kell tisztítani és kénezni, különben az újborokat is tönkreteheti az ecetbaktérium.