Kukoricázók a piacon

Az már nyilvánvaló, hogy ebben az évben sokkal több kukorica terem, mint tavaly. Az is valószínű, hogy kevesebb pénzt adnak érte a felvásárlók, mint egy éve, így a korábbiakhoz képest akár 50 százalékkal is csökkenhet a tonnánkénti átvételi ár. Ami azt jelenti, hogy a tavalyi 55 ezer forintos tonnánkénti felvásárlási ár várhatóan 30 ezer forintra zuhan. Varga Antal növényvédő szakember, egyéni gazdálkodó Hajdúböszörmény melletti tárolóját mutatja, miközben sopánkodva magyarázza:
– Ez még a tavalyi kukorica. Sokadmagammal azt reméltem, hogy magasabb lesz a felvásárlási ár, így beraktároztam a terményből. Több millió forintot is bukhatunk ezen, amihez hozzáadódik az idei mínusz is. Hajdú-Biharban, de szerte az országban kedvezett az időjárás a kukoricának, így van termés bőven, méghozzá kiváló minőségű.
És mi a helyzet azokkal a kistermelőkkel, akik kisebb mennyiségben termesztenek csemegekukoricát, amit nagybani piacokon vagy vásárcsarnokokban értékesítenek? Az új debreceni nagy piacon egyetlen árus sem akadt, aki elmondta volna a véleményét arról: miért éri meg csövenként 20-30 forintért árulniuk a tengerit, miközben annak főtt változatát a strandokon, üdülőhelyeken 300 forintért adják. A zöldségesek pár asztallal odébb azt rebesgetik: persze, hogy nem nyilatkoznak az alkalmi kukoricaárusok, ugyanis többségük feketén jutott az áruhoz, és nem a saját földjéről. Ebből pedig nagy baj származhat, hiszen ha az éj leple alatt, idegen táblákról letört, frissen vegyszerezett kukoricát kínálnak, veszélyeztethetik a gyanútlan vásárlók egészségét. Az ellenőrzés pedig e tekintetben sajnos gyerekcipőben jár.
Ugyancsak a cívisvárosban, az egyik bevásárlóközpont kis piacán találkoztam Kovács István okleveles biogazdával, aki vegyszer nélkül termelt csemegekukoricáját száz forintért árulja csövenként. A törzsvásárlók alkudni sem próbáltak az árból, mert esküsznek az egészséges, vitaminokban gazdag, zamatos csemegére.
– Ez nem mérgezett földben terem, természetes, vegyszermentes eljárással gondozzuk a kukoricát is és a többi növényünket is. Ha olcsóbban adnám, olyan lenne, mintha ingyen osztogatnám – feleli a termelő, és hozzáteszi: – Csak ebből így sem lehet megélni.
Életemben először biokukoricát vettem. Nem bántam meg, mert könnyebben főtt, mint amiket eddig vittem haza, íze pedig emlékeztetett gyermekkorom békebeli főtt kukoricájára.