Baráti rózsakeresztelő

Márk Gergely az egyik legnevesebb magyar rózsanemesítő, a hatvanas években az ő nevéhez fűződik Európa második legnagyobb rózsakertjének létrehozása Budatétényben. Színpompás bemutatókat tartottak itt minden júniusban, és több ezer látogató gyönyörködött a gazdag gyűjteményben. Nem véletlen, hogy első államilag elismert fajtája Budatétény névre hallgat, és aranyérmes lett egy hamburgi kiállításon. Aztán jöttek a szebbnél szebb színű, finomabbnál finomabb illatú fajtái. Nevüket magyar történelmi személyiségekről, írókról, költőkről, színészekről, földrajzi nevekről vagy éppen szentekről kapták. Van például Báthory István emléke, Hargita, Kodály Zoltán emléke és Október 23. nevű rózsája is, de nem folytatjuk a felsorolást, mert hatszáz fajtát kellene megnevezni. Ennyivel dicsekedhet a nyolcvanöt éves mester, aki tavaly a XIX. század nagy nemesítőjéről, Geschwind Rudolfról elnevezett emlékérmet kapott Árpád-házi Szent Erzsébet emléke fajtájának elismeréseként. (A legenda szerint a szegényeknek vitt élelem Erzsébet kötényében illatos rózsává változott.) Ez a fajta külföldön is egyre népszerűbb, két évvel ezelőtt egy római nemzetközi versenyen aranyérmet nyert.
Németországban különösen sokan szeretik Márk Gergely fajtáit. Tavaly, amikor Európában sok helyen megemlékeztek Árpád-házi Szent Erzsébet születésének 800. évfordulójáról, megnőtt az érdeklődés a róla elnevezett fajta iránt, és számos helyen telepítették. Mindehhez kellett egy olyan segítőtárs, aki szereti a rózsákat, és mély baráti szálak fűzik Márk Gergelyhez. A Berlinben élő Kigyóssy-Schmidt Éva mindent elkövet, hogy ezek a rózsák elterjedjenek, és alig győzi sorolni, hány helyen ültetik már őket. A magyar nemesítő összes fajtájának helyet adnak egy Bécshez közeli rózsagyűjteményben is. Örvendetes, hogy hazánkban is sok helyen megcsodálhatjuk őket, például a fővárosi Szent István parkban.
A teljes repertoár pedig Törökbálinton található: miután nyugdíjba ment a nemesítő, itt vett művelésbe egy területet, ahol létrehozta a Magyar rózsák kertjét. Színek és formák elragadó változatossága, az illatokról nem is szólva! De sajnos, a kert fenntartása egyre nehezebb önerőből, támogatókra lenne szükség, hogy ezek a hungarikumok fennmaradjanak az utókornak. A területet 1995-ben nemzeti gyűjteménnyé nyilvánították, s ehhez anyagi támogatás is járt, de csak 2004-ig. Nagy szívósságú, fagy- és szárazságtűrő, betegségeknek ellenálló fajták díszlenek itt, hiszen a nemesítés során fő cél volt, hogy alkalmazkodjanak a hazai viszonyokhoz. Minderről is szó esett azon az ünnepségen, ahol Josef Sieber Márk Gergelyről nevezte el egyik saját nemesítésű fajtáját. A 88 éves professzor nemcsak a német rózsabarátok egyesületének, hanem a Rózsa Világszövetségnek is az alelnöke,  még mindig aktívan részt vesz a rózsatelepülések munkájában. Rokonlelkek Márk Gergellyel, aki így vall: „Életem szerelme a rózsa. Törekvéseim értelmét abban látom, hogy rózsáim szebbé tegyék a világot, az emberek örömére.