Csüngőhasú divatmalac

A vietnami malacok az utóbbi öt évben kezdtek elterjedni hazánkban, az anyakocák számát ma egy-két ezerre becsülik. Tartásukat kezdetben inkább a divat diktálta; ha valaki látta a szomszédjánál, maga is kedvet kapott hozzá. Ám hamar kiderült, hogy a száz kilónál nagyobb vágósúlyú hússertésnél vagy a másfél mázsás mangalicánál jóval kisebb, 60-80 kilósan vágásra érett állatok nevelése praktikus is, mert egy kisebb családnak fedezi a hússzükségletét. Sonkája sem 15-20, legfeljebb 6-8 kilós, ami sok háztartásban szintén elegendő. Mellette szól igénytelensége és szaporasága is: a mangalicáknak átlagban hat, a hússertéseknek nyolc, a csüngőhasú kocáknak viszont általában legalább tíz malackája születik.
Mindezek ellenére a Magyar Sertéstartók Szövetségének szakemberei szerint a vietnami malacok várhatóan nem hódítanak komolyabb teret őshonos társaikkal szemben. Egyrészt az ellátásuk sem kerül kevesebbe, másrészt a fajta különösen agresszív. A csüngőhasú jóval nagyobb odafigyelést is igényel, hiszen fürgesége folytán gyakran kiszökik az utcákra, és idegen portákra bemerészkedve még károkat is okozhat. A jelenlegi, mintegy négymilliós hazai sertésállomány várható csökkenése sem kedvez a családok divatmalacának. Már csak azért sem, mert külföldön kizárólag a jól bevált magyar fajtákra van igény, a vietnamira viszont csak itthon, a kisebb háztáji gazdaságokban.