Ül boldog, méla lesben

Ropogós hóban gyalogolunk fel Kisgyőrből a bükki erdőbe. Mangalicákat, szürke marhákat és lovakat nézni. Tizenöt éve tartja őket Bihari Lajos, öccse, Tibor segítségével. A 37 éves férfi számára ez nemcsak megélhetés, hanem hobbi és életforma is. Az állatokat villanypásztor és hamis erdélyi kopók védik. A hét mangalica félénk, egy hatalmas, fialás előtt álló koca riadtan hátrál. Kitűnő az emlékezete, hiszen amikor eddig több embert látott, annak többnyire „vérengzés” lett a vége. A szürke marhák pedig támadóállásba helyezkednek.
– Ezt az üszőt akkor érintettem meg utoljára, amikor az anyjából kiszedtük – mutat egyikükre Lajos. A lovai viszont barátságosak: hat kisbéri, magyar és arab félvér. Ők tényleg csak hobbiállatok. Az egyik szép kiscsikó anyját, Gangeszt a barátai hajtották a templom elé nászajándékként, négy évvel ezelőtt.
– Kivártam a krisztusi kort – nevet, miközben megyünk vissza a faluba. – Tibi öcsém is benne van már a korban, de már elkapták, vőlegény. Feleségem, Gyöngyi harmincéves, a debreceni egyetemen két diplomát szerzett: biológiából és környezetvédelmi ökológiából. Most gyesen van 11 hónapos kicsi fiunkkal, a „nagy” fiam pedig jövőre lesz hároméves.
– Ennyi állat elég a megélhetésükhöz?
– Volt nekem régebben ötven mangalicám is. Ma úgy vagyok vele, hogy nekünk ennyi is elég. Aki meg sonkát akar enni, hizlaljon magának. A mi felmenőink mind gazdálkodásból éltek. Kivéve a Rákosi-rendszertől megcsömörlött apámat, aki kőműves lett. Kisgyőrben egyedül én tartok szürke marhát, mangalicát, pedig a két háború között több ezer volt belőlük. Tévhit, hogy a szürke marha csak a sztyeppéken őshonos. Mostanában megint felkapott jószágok lettek, én meg itt afféle csudabogárnak számítok, mert a génmegőrzés miatt is tartom őket. Van egy almáskertem is ősrégi magyar fajtákkal. De igazából mi a méhekből élünk, őstermelőként régóta méhészkedem. Sajnos tavaly télen rengeteget elvitt az atkabetegség, ezért most csak 130 méhcsaládom van. Egyébként hivatásos vadász is vagyok, miután a soproni egyetemen erdő- és vadgazdálkodást tanultam. És belekóstoltam a földrajz-ökológiába meg a magyarságtudományba is, mert érdekelt.
– Hogyan létezik az, hogy valaki szereti az állatokat, és mégis lelövi őket?
– A vadászatban nem az a szép, amit nyújt, hanem amit ígér. Mint a nőkkel való kapcsolatunkban, amiből néha szerelem lesz. Gyöngyit hat éve a budapesti Petőfi Csarnokban egy csángó bálon ismertem meg. Szerelem volt az első látásra! Ő egy nyíregyházi lány, aki ugyancsak meglepődött, hogy olyan családból származok, amely még Mátyás királyunktól kapott nemesi oklevelet. Feleségemé a döntés joga, hogy a gyes után két egyetemi diplomával tanít-e majd a faluban.
– Változtak a karácsonyai, amióta családja van?
– Boldogabbak, mint régebben bármikor! Ilyenkor mindig a két fiam sorsán elmélkedem. Minden tőlük függ majd, ha felnőnek. Mi csak annyit tehetünk, hogy szép példákat mutatunk nekik.