Üvegbe zárt erdei ízek

Hangulatos parasztház Aggteleken. A hozzá tartozó kertben vegyszer nélkül termelik a zöldségeket, a gyümölcsöket. Pusztán azért, hogy ne mérgezzék magukat, ugyanis az itteni javakból eladásra már nem kerül. Amiben viszont óriási fantáziát látnak: összegyűjtik a környező erdők vadgyümölcseit és gombáit, hogy feldolgozva kínálják a környék lakóinak és a turistáknak.
– A lekvárfőzés minden csínját-bínját egy ismerős nénitől tanultam meg – emlékszik vissza Krisztina, a háziasszony. – Az erdőben összegyűjtjük a somot, a kökényt, a csipkebogyót, a bodza termését, és lekvárt főzök belőle. Nincs benne semmi tartósítószer, csak cukor. Szárazon dunsztoljuk, és nem romlik meg, mert steril körülmények között dolgozunk. A gombákat pedig szárítjuk vagy ecetes lében üvegekbe töltjük, ami aztán jó húsok mellé, levesekhez, rizottóba.
– Nem félnek, hogy véletlenül mérgező gomba is keveredik közé?
– Ez nem fordulhat elő, hiszen hivatásos gombaszakértő vagyok – veszi át a szót a férj, Koltay Gábor, aki agrármérnökként végzett Gödöllőn harminc évvel ezelőtt. – Apukám, aki az egyetem növénytani tanszékén dolgozott, szintén nagy természetbarát volt, így már gyerekkorom óta érdekel az élővilág. Először 1985-ben vizsgáztam le a gombákból, szakellenőr lettem, majd 2003-ban újabb vizsgát tettem, ezúttal már több mint száznegyven fajból. Ezek után „haláli nyugalommal” merek velük foglalkozni. Sőt, itt, a portánkon minden évben gombafelismerési tanfolyamot szervezünk, melyre várjuk az érdeklődőket.
A házigazda gombaszárításból is vizsgát tett, a savanyítás ősi módját pedig Moszkva környékéről hozta magával. Receptjét szívesen el is mondta. A megtisztított gombát húsz percig abálják enyhén sós vízben, aztán fűszerezik, leszűrik, üvegbe rakják, majd ecetes levet adnak hozzá és dunsztolják. Mindezt eddig a konyhában csinálták, de lassan kinövik, és egy másik helyiségben rendezkednek be. A hajdani istállóban, ahol eddig a galéria működött, ugyanis rendszeresen tartottak képzőművészeti kiállításokat is. Idén nyáron például Váradi Gyöngyi foltvarró céhmester alkotásait csodálhatják meg az erre járó érdeklődők.
Koltayék ugyanis nemcsak erdei gyümölcsöket és gombákat tartósítanak, hanem programokat is szerveznek az Aggtelekre látogató turistáknak. Előzetes megbeszélés után meg lehet ismerkedni a hagyományos paraszti udvarral, az ősi gyümölcsössel, a biogazdálkodással és a ház körüli állatokkal, nyulakkal. A nyáron a csűrszínpadon ismét megrendezik a népdal-előadó versenyt, a zsűri elnöke Sebestyén Márta édesanyja, Mona néni lesz, aki Kodály Zoltán tanítványa volt.
Igény esetén megterítik a falusi vendégasztalt is, legfeljebb tizenöt személynek, és helyi finomságokkal, ételkülönlegességekkel kínálják  meg őket. Meg lehet kóstolni például a jellegzetesen gömöri ételt, a gulykát, amely a favágók kedvenc és laktató eledele volt. És hogyan készül? Reszelt krumpliból, lisztből, füstölt kolbászból gyúrják össze a gombócot, amit aztán sós vízben kifőznek, majd dinsztelt hagymaágyásra terítenek.
– Szállást is tudnak adni? Nem gondoltak arra, hogy falusi vendégfogadással is foglalkoznak?
– Arra már nincs energiánk, különben is van elég szálláshely Aggteleken. Mi inkább színesíteni próbáljuk az idegenforgalmi programokat. Azt szeretnénk, ha a cseppkőbarlang mellett megismernék az emberek az erdők-mezők kincseit is. Felelevenítjük nekik  a szép falusi hagyományokat, melyek sajnos egyre több helyen feledésbe merülnek. Mi ezt szívvel-lélekkel csináljuk, és büszkék vagyunk arra, hogy nem gyüttmentként néznek ránk a helyiek, hanem befogadtak és megszerettek bennünket.