Csapjunk le rájuk!

Kellemetlenségeket a mintegy 2500 szúnyogfajból a csípőszúnyogok családja okoz. Emberre és állatokra is veszélyt jelentenek, amikor fertőző betegségeket terjesztenek. Vért kizárólag a nőstények szívnak, ugyanis a vér fehérjéi nélkül petéik életképtelenek lennének. A hímek ártalmatlanok, növényi nedvekkel táplálkoznak, csak néhány napig élnek, párosodás után elpusztulnak. Az éhes nőstény kifinomult érzéksejtjeivel érzékeli a táplálékforrás hőmérsékletét, szagát, ízét, nedvességét, de megérzi azt is, hol húzódik ér közvetlenül a bőr alatt. Különösen vonzó számára az izzadtság tejsavillata és a bőrből bármely okból kiserkent vér. Minden szúráskor nyálat bocsát a sebbe, így ha fertőzött volt az „áldozat”, kórokozókat olthat tovább. A kiszívott vér emésztése 3-4 napig tart, csak ezután szív ismét vért.
A csípőszúnyogok „leghétköznapibb” károkozása az állandó nyugtalanító hatás, melynek következtében akár jelentősen is csökkenhet állataink hús- és tejtermelése. Nyálmirigyük véralvadásgátló, értágító és viszketést okozó anyagokat tartalmaz. A nyál hatására a szúnyogcsípés helyén bőrelváltozások, fájdalmas duzzanatok, kiütések keletkezhetnek. A vakaródzás felsebzi a bőrt, ennek másodlagos, esetleg elgennyesedő fertőződés lehet a következménye. Jelentős ellepettség esetén gyakori a bőrallergia, a bőrgyulladás, a gégeödéma, sőt fulladás is bekövetkezhet. Vizes, mocsaras területeken a szúnyogok olyan tömegesen támadhatják meg a legelő állatokat, hogy akár vérfogyottságot, kondícióromlást is okozhatnak.