Lovat patájáról

Talán Overdose-nak, a világranglistán előkelő helyen álló versenylovunknak is köszönhető, hogy mostanában nagyobb figyelmet fordítunk a ló mozgását, sőt általános egészségi állapotát is meghatározó paták állapotára. A lovak gyakori betegsége a patairha-gyulladás, melynek súlyos vagy elhanyagolt formája a pata deformálódásához, rokkant pata kialakulásához, nemegyszer az állat elpusztulásához vezet.

A betegség könnyű kialakulása és veszélyessége a ló sajátságos lábszerkezetéből adódik. A pata külső falát, a szarutokot és a legbelül lévő ujjcsontot, a patacsontot a lemezes irharéteg köti össze. Ezt az erős kapcsolatot szinte mindig az irharéteg gyulladása szünteti meg. A pata vérellátása nagyon jó. Amikor az itteni hajszálerek gyulladás következtében károsodnak, faluk áteresztővé válik, és az irhalemezek közé savó lép ki. A savókilépés miatt megduzzadt irhában lévő idegvégződések a kemény szarutokban nyomás alá kerülnek, ami nagy fájdalommal jár. Ezt mechanikai okok, anyagcserezavarok, méreganyagok egyaránt kiválthatják. A leggyakoribbak: trenírozási, terhelési, patkolási hibák, mozgáshiány, patkóhoz szokott ló patkó nélküli mozgatása kemény talajon, magzatburok-visszatartás, kólikás bántalmak, nagy mennyiségű, szénhidrátban gazdag vagy penészes takarmány, átmenet nélküli takarmányváltoztatás (például friss fű legeltetése).

A tünetek egyik napról a másikra kialakulhatnak. Már akkor gyanakodhatunk, ha az állat felváltva, egyik lábáról a másikra helyezkedik, „topog” vagy hosszabb ideig felemelt lábbal áll. Később belázasodik, bágyadt, étvágytalan, izzad, pulzus- és légzésszáma emelkedik, gyakori az izomremegés, de a legjellemzőbb tünet a fájdalomérzet. Emiatt sokat fekszik, és ha mozgásra késztetjük, „csoszog”, lépései rövidek és laposak. A pata meleg; ezt jobban érzékelhetjük reggel, mert ilyenkor még hideg a ló lába. A paták nyomásra érzékenyek, a csüd artériáinak pulzálása jól kitapintható, duzzadt és meleg a csüd bőre is. Elhúzódó, elhanyagolt, idült formánál a pataszaru deformálódik, átlyukad, esetleg teljesen leválik, ennél a formánál gyakori a gennyes gyulladás.

Ilyenkor sürgős állatorvosi beavatkozásra van szükség. Az állatorvos megérkezéséig a lovat helyezzük nyugalomba, a patkót csak akkor szabad eltávolítani, ha az állatorvos ezt javasolja. Fontos a puha, tiszta, megfelelő vastagságú alom, a lábak kímélése, puha tőzeg- vagy homoktalajú bokszba helyezés, ahol az ellenőrzött mozgás biztosítható.
Azt, hogy hideg, jeges, gyulladáscsökkentő borogatást, „gyógypapucsot” vagy inkább meleg borogatást, később „gyógypatkolást” válasszunk-e, a patkó ragasztott vagy szögelt legyen-e, bízzuk szakemberre, csakúgy, mint a haladék nélküli gyógykezelést. Ha szükség van a felgyülemlett váladék kibocsátásához a pataszaru megnyitására, azt természetesen csak állatorvos, legfeljebb gyógykovács végezheti. A gyógykezelés alatti és utáni diéta betartása alapvető fontosságú: energia- és fehérjeszegény takarmányokat, például szénát, sárgarépát kell etetni.