Savanyúság mellé egy kis gyümölcsnektár

Az Ubi-Sali Bt.-t 1998-ban alapították a jelenlegi ügyvezető, Barnucz János szülei. Korábban családi gazdaságként 10-15 hektáros területen kapásnövényeket – javarészt káposztát, paprikát, uborkát, dinnyét – termeltek, me­­lyeket besavanyítottak. Az így készült termékeket a környékbeli élelmiszerüzleteknek, zöldség-gyümölcs kereskedéseknek adták el, a megtermelt többletet pedig nyersanyagként értékesí­tették.

A sok munkát adó, gyakran kiszámíthatatlan szántóföldi termelést és a savanyítási munkát a család – időben és energiában – nehezen tudta együtt végezni. Ezért úgy határoztak, hogy kisebb hangsúly kerül az előbbi műveletre, ellenben folyamatosan fejlesztették az üzemi termelést. Ekkortól a savanyítani való alapanyagot belföldről vásárolják szezonálisan, júniustól szeptemberig.

Nagyjából hetvenféle terméket állítanak elő és árusítanak a – családon kívül négy állandó munkatársat is alkalmazó – salgótarjáni üzemben. A nagyobb kiszerelésű (10-15 kilogrammos) savanyúságot éttermek, vendéglátóipari egységek részére készítik, míg a 30-40 dekagrammos tasakos, kisvödrös csomagolással a kisvásárlókat célozzák meg.

A savanyított termék ősztől tavaszig jobban fogy, a meleg nyári napokon többnyire friss zöldségek, saláták kerülnek a családi asztalra. Ezért a savanyúk előállítását 2015-től a Tarjáni Zamatos névre keresztelt rostos levek gyártásával egészítették ki.

– Szeretek olyan élelmet készíteni, amit a mi családunk is szívesen fogyaszt – jellemzi szakmaszeretetét Barnucz János élelmiszermérnök. – Az utóbbi két év hullámvölgy a vállalkozás működésében. Problémás lett beszerezni a csomagoló- és az alapanyagokat. Ezeket javarészt napi áron sikerül megvásárolni, ellenben az értékesítési oldalon nehéz megfelelő árat érvényesíteni. A főként a rostos levek készítését érintő gázáremelkedés tíz-tizenöt százalékos volt az utóbbi évben. Próbáljuk alacsonyan tartani az árakat, ami szinte lehetetlen feladat.

A rostos italokat nagytermelőtől beszerzett gyümölcsvelőből készítik. Először meggy-, őszibarack-, almaitalt zártak az üvegpalackokba, idővel a termékkínálat kibővült a vilmoskörte-, birsalma-, szilva-, bodzás alma- és kajszibarackízekkel. Általában ez utóbbi a legkeresettebb, de évszakfüggő is, melyik ivóléből fogyasztanak többet a vásárlók.

A zamatos gyümölcsleveket harmincszázalékos gyümölcstartalommal készítik, mellőzik az aroma, a színezék és a tartósítószer használatát, a termék tartósságát hőkezeléssel érik el. A rostos italokat –a savanyúságokhoz hasonlóan – nagykereskedőknek értékesítik, általuk pedig szinte országszerte a kisebb élelmiszerüzletekben és a vendéglátóhelyeken is találkozhatunk e termékekkel.

A gyümölcslevek magukért beszélnek: sűrűek, testesek, ízvilágukban jól érződik a gyümölcs kellemesen savanykás íze. A család a jövőben szeretne cukormentes változatot is piacra dobni. Mennyiségben többet nem akarnak magukra vállalni, mert szerintük a tömegtermelés gyakran a minőség rovására megy. A savanyúságok és a rostos levek készítése pedig együtt biztos megélhetést nyújt a családnak már évek óta.