Dobogós lett a gumós növény

Rögtön az elején szögezzük le, hogy a statisztika külön kezeli a burgonyatermő területet, vagyis azt nem kell figyelembe vennünk. Évtizedek óta a legnagyobb zöldségnövény a csemegekukorica, amit szűk 32 ezer hektárról takarítottak be, ezt követi a zöldborsó a 18,4 ezer hektárjával, és 7,5 ezerrel a harmadik az édeskömény. 
Ezt a növényt egyre többen ismerik, fogyasztják. Mármint a gumós formáját, ami egy külön fajta. Van ugyanis még – és ez lehet a 7,5 ezer hektárból legalább 5 ezer hektáron – a magjáért termesztett fűszerváltozat, vagyis az édeskömény. Ez egy minden részében kicsit ánizsos ízű, nagy, akár 2 méteres növény, amely soha nem hoz gumószerű képződményt a gyökérnyak felett. Viszont gyógynövénynek és fűszernek nagyon jó a szárított magja. Sőt, a gazdák arra is rájöttek, hogy sok baj nincs a termesztésével, az évekig helyben maradó, évelő növény ellenálló. Télen és nyáron is nagyon jó fedést biztosít, a gyomosodás sem jellemző. Ezért kiváló növény a talajpihentetéshez, mely például 3-4 év is lehet, ha bioművelésre akar átállni a gazda, de az agrárökológiai előírásoknak is megfeleltethető. A lényeg, hogy ezekhez mind külön támogatást lehet igényelni az új uniós rendszerben. Ráadásul az is biztos, hogy sokan le sem vágják az érett magvakat, hanem hagyják a növényt, hogy elszórja magját, magát vesse újra, de mint említettük, erre sincs szükség, mivel a mélyen gyökeredző növény évelő, és tavasszal újra hajt. 
De hogyan kell termeszteni az igazi gumós köményt, amit a boltban vehetünk? 
A legfontosabb, hogy ne tavasszal vessük el, mert akkor nem fejleszt gumós részt, hanem csak vékony levélnyelet és virágszárat. Azonban nyár közepén vetve már megfelelő a környezet: mire a növénypalánta jobban kezd fejlődni, akkorra a nappalok rövidülnek, meleg is van. Ez pedig a növényt már nem sarkallja virágzásra, hanem a vegetatív részeinek növelésére. Így lesz aztán őszre szép, gumós köményünk. És persze, ha a fejlődése elején, de az érés során is rendszeresen öntözzük, mert igényli a folyamatos nedvességet – jó haszna van a csepegtető öntözésnek –, és a kellően érett – nem frissen trágyázott – talajt. 
A gumós kömény nagy haszna a fentiek miatt, hogy másodterményként termelhetjük a kertekben. A korán lekerülő zöldségfélék, mint a zöldborsó, a fejes saláta, a korai retek, a zöldhagyma, a karalábé után kerülhet magja a földbe. Nem kell megijedni, ha lassan kel, ugyanis a csírázáshoz nagyjából két hétre van szüksége. Utána egyeljük, egy tőnek 30×40 centis területre van szüksége.