Gomba, mely virágzásra vár

Akinek van egy kis kertje, benne néhány gyümölcsfával, nos, az igazán izgalmas hetek elé nézhet. És persze mozgalmasoké elé is. Mert nem csak nappal, de még éjjel és hajnalban is lehet munkája. A fagyokra gondolok, mely ellen a kiskertben csak füstöléssel tüzeléssel, mikroszemcsés öntözéssel lehet védekezni. Aztán, ha sikerült, ha nem a fagyvédelem, akkor is kell permetezni. Sőt az eslő gombás támadás éppen a napokban volt, illetve van: a monília támadja a virágzó mandulát, kajszit, aztán majd az őszi barackot és a meggyet, szilvát, cseresznyét.

Nos, permetezni kell, méghozzá teljes virágzás idején és aztán, amikor már a virágzásnak vége. Csak így védhető meg a fenti csonthéjas gyümölcsökből álló csoport. Ha nem, akkor jön a sokak által tévesen tűzelhalásnak mondott tünet: a virágok megbarnulva lógnak, indul a mézgásodás az ágakon, illetve a leveles hajtások hervadnak majd és elszáradnak. A végén tényleg úgy néz ki, mintha elégtek volna, de a tűzelhalás baktériumos betegség és az almaféléket támadja.

Az embernek észnél is kell lennie most, mert az egyik fát még a lemosó permettel kezelte – például az almaféléknél, szőlőnél még nem késő, sőt az őszit most érdemes, a rügyfakadáshoz legközelebb eső időszakban kezelni, a másik pillanatban már a monília, aztán majd a tafrina ellen kell megfelelő vegyszert választani és kijuttatni. Kell, mert úgy néz ki, hogy hideg, párás hajnalok várnak ránk, e gombáknak igazi melegágyat biztosítva. A hűvösebb idő elhúzódó virágzást is okoz, ami miatt tovább van kitéve a növény a virágon keresztül fertőző moníliának. A virágon át hatol a gomba a növénybe, aztán az ágakon halad a törzs felé. Ha néhány hét múlva a kókadozó levélrészek alatt 20-30 centivel nem vágjuk le ezeket a beteg részeket, a fa is sérül, egész vázágak is elhalhatnak.