Béla szobra

Június 7-én felavatták Béla kutya szobrát Baján. A ku­­tya minden bajai kedvence volt. Az avatási ünnepségen megjelent Tölgyesi-Poós Anna szobrászművész, a szobor megalkotója is. 
Egy kutya szeretete életre szóló barátsággal ajándékozza meg gazdáját, de mi van akkor, ha az eb egy egész várost tüntet ki a szeretetével? Abból legenda születik. 
Bélát a város lakói több mit tíz éven át – 1985 és 1999 között – szerették és gondozták. A rövidszőrű magyar vizsla senkié sem volt, ezért kicsit mindenki a gazdájának érezhette magát. A bajaiak Béláját egy baleset következtében szerzett súlyos sérülés miatt kellett elaltatni, de emléke azóta is él, ezért a város lakói szobrot akartak állítani az örök csavargónak. 
Béláról rengeteg mendemonda kering. A leggyakrabban emlegetett verzió szerint a kutyát egy német turista hagyta a Petőfi-szigeti kempingben 1985 nyarán, és Béla egész életében őt kereste. A kutya igaz története ennél jóval prózaibb: Bélát és testvérét nyolc-kilenc hónapos korukban egyszerűen kitették az utcára, mert nem ápoltak baráti viszonyt a szomszéd macskákkal és galambokkal. A két kutyus kezdetben a Tóth Kálmán-szobor melletti fenyőfa alatt húzódott meg. Béla testvére hamar gazdára talált, neki azonban egyetlen gazdi mellett sem volt maradása, pedig többen is próbálkoztak. Így lett Béla Baja város lakóié. 
Először a közeli fodrászatban kapott finom falatokat. Reggelente a III. Béla gimnázium előtt várta a diákokat, akik gyakran osztották meg tízóraijukat a kutyával. A szokások rabja volt, így mindig tudni lehetett, hol tartózkodik éppen. Nem maradhatott ki a posta: délelőttönként az asztal alatt elterülve szunyókált. Ebédidőben az éttermek és áruházak előtt várakozott, finomságra ácsingózva. Ha úgy tartotta kedve, kilátogatott a húsgyárhoz is, visszafelé a munkásokat szállító buszra is felkéredzkedett. Szerdán és szombaton pedig, igazi bajaiként, piacnapot tartott. Csupán éjszakára tért be idős gondozójához, Csóka Máriához, aki Táncsics utcai kényszerlakásában biztosított szállást a folyton csavargónak. 1995 decemberében Béla hivatalosan is a város kutyája lett, nyakörvére apró réztáblát csatoltak: „Béla, Baja város kutyája” felirattal. Ettől kezdve minden bajaitól elvárható volt, hogy őrizze, védje, és ha kell, ápolja is a kutyát. Ő lett Baja büszkesége. 
A város kutyáját 1999 júniusában gázolta el egy autó. A baleset következtében Béla fejét olyan ütés érte, hogy nem maradt más választás, mint az altatás. Béla elment, de legendáját mostantól a szobra is őrzi.