Régi kórokozó éledt újra

A már évek óta emlegetett fekete rothadásról van szó, amely úgy tűnik, hogy a klímánk megváltozása miatt kezd egyre nagyobb károkat okozni. Azért is, mert egész évben mind a gyümölcsöt, mind a levelet is támadhatja. A fekete rothadás ellen a legtöbben külön nem is szoktak védekezni. Holott most már a szokásos lisztharmat, peronoszpóra és botrítisz elleni védekezés mellett a fekete rothadást is fel kell venni a sorba. A kisüzemekben, kertekben egyféle szabadfelhasználású szer engedélyezett e gomba ellen. 

A kórokozó számára kedvezőek a gyakori meleg és párás periódusok a vegetáció során. A gomba már a virágzáskor és a fürtzáródás idején is támad. Ekkor okozza a legnagyobb kárt, fürtrészletek, de egész fürtök is elpusztulnak: előbb barnulnak, majd szinte feketére száradnak. A leveleken éles szélű, megbarnult lemezelhalásokat okoz. Viszont a baj később is jelentkezhet, vagyis a szőlő érése végéig károsíthatja a bogyót, a fiatalabb levelet, kacsot, vesszőt egyaránt. 

A korábbi szakkönyvek szerint külön nem kell védekezni e betegség ellen, mert a más gombák ellen bevetett védekezés „elintézte” a fekete rothadást is. Nos, ez ma már nem igaz: ­vélhetően az uniós szabályok miatt a sző­­lőtermesztésben már fel nem használható hatóanyagok voltak hatékonyak a fekete rothadás ellen is. A védekezéshez tartozik, hogy a beteg, száradt kacsok, bogyók, fürtmaradványok a hordozói a gomba szaporítószerveinek, amelyekből a következő idényben indul az új fertőzés. Vagyis ezeket le kellene szedni a tőkékről, nem a földre szórni, hanem a területről elvinni és megsemmisíteni. Hasonló a helyzet a fertőzött vesszőkkel.