Csalódás a méz átvételi ára

Azt hinné a kívülálló, hogy a méhészek a világ legmagányosabb emberei. Koránt sincs azonban így. Igénylik ők is a társaságot, mint a más mesterséget művelők. A nyíregyházi méhészek minden év őszen találkozót szerveznek, ahol kicserélhetik tapasztalataikat.

Házunk tájaBalogh Géza2024. 11. 27. szerda2024. 11. 27.

Fotó: Németh András Péter

Fotó: Németh András Péter

Az ősz a méhészek talán legcsendesebb időszaka, amikor a méhcsaládokat nem kell fagytól, hőgutától félteni, amikor nem kell repcéről akácra, akácról napraforgóra loholni, amikor, ha csak rövid időre is, hátra­dőlhet az ember, s nyugodtan megihat egy-két kupica pálinkát, s megehet egy rendes tál orjalevest meg két-három szál hurkát. Ez történt a napokban a Nyíregyháza melletti Sóstóhegyen is, ahol vagy ötven Nyíregyháza környéki méhész gyűlt össze, hogy megbeszélje a világ dolgait, köztük persze az idei méhészszezon tapasztalatait. 

– Sok jóról nemigen tudunk beszámolni – kezdte id. Hok József az évértékelőjét. – A téli nagy hideg, meg a nyári aszály rendesen megviselte a méheket, ráadásul a méz átvételi ára se volt talán soha ennyire alacsony, mint az idén. 

A körülöttünk álló méhészek is egyetértően­ bólogatva fogadták az idős mester szavait, aki még gyermekkorában kezdte a méhészkedést. Mint a fiatalabb társainak mesélte, tizenhárom éves korában kapta az első méhrajt ajándékba, a hozzávaló kaptárt pedig az egyik rokon készítette el. A nyírtelki általános iskolába járt, melynek igazgatója sokszor elvitte magával az érdeklődő gyermeket a méhei­hez, ő szerettette meg vele azt a világot. Az amúgy nyugdíjas kőműves a közeli Balsán alakította ki a méhészetét. Vett egy öreg, lepusztult házat, s épített helyette egy kicsi, de célszerű tanyát, s vitte magával a város melletti Nyírtelekről a kaptárait is. Ideális helyre kerültek a „dongók”. A háztól egy ugrásnyira van a Tisza, az ártér pedig igazi méhlegelő, ahonnan első osztályú virágméz gyűjthető, amit a nyíregyházi piacon értékesít. 

– Az az igazság, hogy én már csak amolyan műkedvelő szinten, levezetésként méhészkedem, de van utánpótlás – folytatta, utalva arra, hogy a neves Hok méhészetet ma már a szintén József nevű fia viszi tovább, aki egyben ellátja a nyíregyházi méhészszövetkezet elnöki teendőit is. 

Az ifjabb Hok is a Tisza partján, Dombrádon rendezte be a méhészetet, mert fontos a folyó ártere a vadvirágos rétjeivel, s a füzesekkel. Nem sok szabadideje van, mert a méhészet mellett sok munkával jár a szövetkezeti elnökség is, hiszen csaknem 250 méhésszel vannak kapcsolatban, 150 méhésznek segítenek az értékesítésben. 

– A mostani év nem sok örömet hozott tagjainknak – mondta. – Nyomottak az árak, a három évvel ezelőttinek a felét kínálják. 

– Az igazi kereskedő gondol a holnapra, a felvásárló viszont csak a pillanatnyi hasznot nézni – egészítette ki a Fehér Akác szövetkezet korábbi elnöke, Tukacs Imre. Nevetséges árakat kínálnak. Az akácmézet a piacon 3-4 ezer forintért adják, tőlünk meg 900 forintért akarják elvinni. A virágmézet meg 600-700 forintért, ami még az önköltségi árat sem éri el. 

Tukacs Imre az apósától leste el a szakmai fogásokat lassan negyven éve, a két fia pedig tőle tanulta meg a méhészkedés rejtelmeit. Két fiával együtt öt-hatszáz családdal dolgoznak, s vándorolnak Kelet-Magyarországon, de sokszor egészen fel északra, Hidasnémetiig is elmennek. 

Sokan vannak így a nyíregyházi csoportban, hiszen ha az akác is a fő terepük, azért a repce meg a napraforgó is fontos, azok pedig főleg a Jászságban meg a Nagykunságban teremnek. Az értékesítés mellett a jó mézlegelők, a méhek egészségügyi helyzete, a segédanyagok beszerzése is fontos téma volt a találkozón, amit jövőre megismételnek. Remélik, kevesebb gondról, s több örömről számolhatnak majd be 2025 őszén. 

 

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek