Zúzmara, zúzmora, zúzmaráz

A téli napokon gyakorta előfordul, hogy fehérbe borul a táj, holott egy szem hó sem esett. Nem is hó az a lepel, hanem zúzmara, vagy ahogy sok helyen nevezik, zúzmora, zúzmaráz. De mi is az a zúzmara, aminek ráadásul nem is egy fajtája van, hanem három: durva, finom, illetve jeges, és természetesen nem tévesztendő össze a dérrel. 

A Körös-Maros Nemzeti Park tájékoztatása szerint keletkezésének feltétele a fagyos, magas páratartalmú, ködös időjárás, amihez hosszabb ideig tartó légmozgás is társul. A zúzmara nem tévesztendő össze a dérrel. Utóbbi ugyanis nemcsak télen, hanem bármely évszakban keletkezhet, amikor hirtelen lehűl az idő, derűsek, szélcsendesek a hajnalok. Ilyenkor a levegő páratartalmából egy vékony, filmszerű rétegben, jégkristályként jelenik meg a dér, amely általában hamar el is olvad. Fontos különbség a két jelenség között, hogy míg a dér kialakulásakor egyetlen, vékony réteg keletkezik, addig a zúzmararétegek egymásra rakódhatnak, így „hízik” a kicsapódó jégréteg. 

A meteorológia a zúzmara három típusát különbözteti meg: durva, finom és jeges. A durva zúzmara keletkezését ködképződés előzi meg, és ebből alakul ki a legvastagabb réteg, sokszor tollformájú variációk, üvegszerű képződmények is megjelennek benne. A finom zúzmara vékonyabb, apróbb jégtűkből áll, nem olyan nagy lemezekből. A jeges általában összefüggő, amorf szerkezetű, átlátszó, jeges réteget képez, s általában alacsonyabb hőmérsékleten képződik. Régen a zúzmarát zúzmaráznak is nevezték. Arany János egyik költeményében például ezt olvashatjuk: „Képemen kél búbarázda, főmön a tél zúzmaráza”.