Ritkítsuk, amíg kicsi

Az idei tavaszi fagyok ugyanis a legtöbb fánál, legyen szó almáról, birsről, körtéről, őszibarackról „elvégezte” ezt a feladatot. Mégis, akadhatnak kertek, illetve olyan fajták, melyeknél a tavaszi fagy nem csinált túl nagy pusztítást, így jól kötöttek a virágok. A fenti fajoknál most érdemes elvégezni a válogatást. (Az apróbb szemű szilvánál, kajszinál nem szükséges ez a munka.) Ennek az a lényege, hogy a fán csak a legszebb, nagy termés maradjon fenn, ami kevesebb végső termést jelent darabban számolva, de azok szép, nagy, piacos gyümölcsöt jelentenek, s a végső össztömeg legalább annyi lesz, mintha sok, de kisebb szemeket szednénk. Nem mellesleg sok gyümölcsfajta hajlamos a szakaszos termésre, vagyis egyik évben megszakad, a következőben viszont pihen, alig hoz gyümölcsöt. A termésválogatással ezt is el tudjuk kerülni. 

Miként is végezzük ezt a munkát? A nagyüzemekben különféle vegyszerekkel, hormonokkal kezelik a fákat. A kiskertekben viszont a kézi munka a fontosabb. A lényege, hogy az ágakon a gyümölcsök kifejlett korban se érjenek egymáshoz, egy érett almának, körtének, baracknak szükséges hely maradjon a fennmaradó termések között. 

A ritkítás során törekedjünk arra, hogy a legéletképesebb, az ágakon jó helyen lévő termés maradjon. Előbb a kicsi, netán sérült, vagy beteg, torz formájú terméskezdeményeket vegyük le. Utána a fennmaradókat válogassuk tovább a fenti térigényt figyelembe véve. Mivel fontos a fény hatása a későbbi termés színesedése miatt, ezért ezt is vegyük figyelembe.