Ragadozó kacsák a Dunán
Kép: Gyönyörű színes réceféle a nagy bukó, a két nem tollazata eltérő
Magyarországon számos nagy jelentőségű vadvíz található, a madárvilág ottani életét a szakemberek, köztük a Duna–Ipoly Nemzeti Park őrei folyamatosan figyelemmel kísérik. Így van ez a Dunakanyarban is, ahol élénk madárélet zajlik, ám a tudósok azt is látják, hogy a klimatikus változásokkal és számos egyéb tényezővel összefüggésben sajnos évről évre kevesebb vízimadár fordul elő. Ugyanakkor van egy olyan érdekes récefaj, amely hazánkban elsőként éppen itt telepedett meg, és azóta is látványosan növeli állományát. A nagy bukó korábban csak átvonuló, illetve telelő fajként volt ismert a magyar faunában. Nagyobb víztesteken ugyan nem volt ritka látvány, de csak novembertől márciusig.
Hazánkban először 2004-ben sikerült távcső elé hozni egy fiókákat vezető tojó madarat Verőce közelében. A faj egyedei növekvő számban azóta is minden évben költenek a Dunakanyarban. Mivel egy speciális fészkelési szokásokkal bíró, odúlakó madárról van szó, olyannyira nem egyszerű a költések ellenőrzése, hogy erre inkább a nyár végén végzett felméréseken látott fiatalok számából lehet helytálló következtetéseket levonni. Az utóbbi években a nagymarosi, illetve szobi zátonyokon több ízben éjszakázott együtt 120-150 fiatal madár, amely 15-30 családnak felel meg. A költésekkel párhuzamosan a nagy bukó Dunán telelő állománya is növekedésnek indult. 1996–2022 között az egész országban összesen számolt éves mennyiség nem érte el azt, amit 2025 decemberében számoltak csak a Dunakanyarban: 523 nagy bukót mindössze 60 folyamkilométeren! E számbéli gyarapodásnak akár örülhetnénk is, ám terjedésének okai nem feltétlen jelentenek jót. A faj ragadozó, halat és más vízi élőlényt fogyaszt. A dunai táplálékforrásául a más hazai vizekben is gyorsan terjedő, számára ideális zsákmányméretű és életmódú, idegenből behurcolt gébek szolgálnak, amely egyben a halfauna természetvédelmi szempontból egyáltalán nemkívánatos megváltozását is jól jelzi.
