Félelmetes szövetségesek

Kezdjük talán a leggyakoribb félreértéssel, amely a fűben surranó alakokat övezi. A gondozott gyepben vagy a komposztáló tövében meglapuló, lábatlan, fémesen csillogó testű jószágot látva sokan azonnal viperát vagy veszedelmes kígyót kiáltanak, és kapát, kaszát ragadnak. Pedig a leggyakrabban előbukkanó törékeny kuszma valójában nem is kígyó, hanem egy végtagjait vesztett gyíkfajta. Ez a teljesen ártalmatlan, szelíd teremtmény semmilyen veszélyt nem jelent az emberre vagy a háziállatokra, ellenben rendkívül nagy étvággyal pusztítja a kertészek legfőbb ellenségeit. A meztelencsigák, a fiatal hernyók és a legkülönfélébb talajlakó kártevők jelentik számára a mindennapi betevőt. Hasonlóan áldásos a jelenléte a nagyobb termetű erdei siklónak vagy a rézsiklónak is. Bár egy másfél méteres sikló látványa a fészer mögött kétségkívül megdobogtatja a gyanútlan ember szívét, nem szabad elfelejtenünk, hogy ahol sikló tanyázik, ott a kártékony egerek, pockok és mezeipocok-családok sem tudnak háborítatlanul elszaporodni. A sikló jelenléte a legtermészetesebb és leghatékonyabb rágcsálóirtás, amit egy gazda kívánhat. 

A kétéltűek népes tábora sem örvend mindig közszeretetnek, pedig a barna és zöld varangyok jelenléte a virágágyásban igazi kincs. Rücskös, szemölcsös bőrük, kissé nehézkes mozgásuk és a sötétben sejtelmesen csillogó szemeik miatt a néphagyomány sokáig méltatlanul boszorkányos lényeknek tartotta őket. A valóságban viszont a varangy a veteményes egyik legszorgalmasabb éjszakai műszakos dolgozója. Míg mi alszunk, ők a sötétség leple alatt járják végig a sárgarépa- és káposztasorokat, és egyetlen éjszaka alatt rovarok, szúnyogok, meztelencsigák és káros bogarak százait fogyasztják el. Egyetlen kifejlett varangy a nyári szezon során több ezer kártevőtől mentesíti a kertet, teljesen feleslegessé téve a drága vegyszerek használatát. 

A miniatűr világ ragadozói között is akadnak olyanok, amelyek láttán az ember hátán végigfut a hideg. A magas fűszálon mozdulatlanul lesben álló imádkozó sáska, forgatható fejével és hatalmas, tüskés fogólábaival szinte földönkívüli lény benyomását kelti. Amikor zsákmányát villámgyorsan megragadja, valóban félelmetes látványt nyújt. Ám a kertész számára ez a vadászati hatékonyság maga a megváltás: a sáska könyörtelenül gyéríti a sáskákat, a kabócákat, a legyeket és a növényeink nedvét szívogató egyéb rovarokat. Ugyancsak riadalmat kelthetnek a gyepben ásott kis föld alatti járatok lakói, a szongáriai és pokoli cselőpókok. Termetüket tekintve a hazai pókvilág óriásai, és meleg nyári estéken valóban tiszteletreméltó látványt nyújtanak a fűszálak között. Bár csípésük a méhészettel foglalkozók vagy a darázscsípésre érzékenyek számára kellemetlen lehet, ők maguktól sosem támadnak emberre. Cserébe viszont a talaj felszínén mozgó kártékony rovarok tömegét fogyasztják el éjszakáról éjszakára. 

Nem mehetünk el szó nélkül a korhadó fák és öreg tuskók környékén feltűnő óriásbogarak mellett sem. A szarvasbogár hímjének hatalmas agancsa vagy az orrszarvúbogár jellegzetes tülke első ránézésre harcias fegyverzetnek tűnik, amivel könnyen megijeszthetik a gyerekeket vagy a gyanútlan kertészkedőt. A valóságban azonban ezek a békés óriások teljesen ártalmatlan növényevők. Hatalmas lárváik évekig élnek a korhadó fában, és nélkülözhetetlen munkát végeznek az elhalt szerves anyagok lebontásában, visszaforgatva a tápanyagokat a kerti talaj körforgásába. Végül a nyári estéken a fejünk felett cikázó denevérekről is érdemes megemlékezni. A sötétséghez kötődő tévhitek és a sejtelmes röptük miatt sokan még mindig idegenkednek tőlük, pedig egyetlen kis denevér egyetlen éjszaka folyamán akár ezer szúnyogot és éjszakai kártevő lepkét is elfog. Mindezek a különleges teremtmények nemcsak hasznos segítőtársaink, hanem a hazai természetvédelmi törvények értelmében szigorú védettséget is élveznek, így a leghelyesebb, ha óvjuk őket és hagyjuk békében tenni a dolgukat.