Tervezzünk kertet tudatosan!
Bár a nyár a végéhez közeledik, a kerttervezésben most kezdődik az egyik legizgalmasabb időszak, amikor egy új porta birtokbavételekor vagy a következő szezonra készülve mindannyiunkban felébred a vágy, hogy hosszú távon is átgondoltan formáljuk zölddé a környezetünket.
Forrás: Shutterstock
Forrás: Shutterstock Mindannyiunkkal megesett már, hogy a lelkesedés gyorsabbnak bizonyul a megfontoltságnál: elcsábultunk a kertészeti boltok cserjéit, virágzó csodáit látva, majd otthon szembesültünk azzal, hogy a drágán vásárolt növény pár hónap alatt elszáradt, a fűnyírás végeláthatatlan nyűggé vált, a veteményest pedig felverte a gaz. Pedig a tudatos kerttervezés nem úri huncutság és nem is bonyolult tudomány, hanem a természet rendjének megértése és saját életvitelünkkel való összehangolása. Egy jól átgondolt kert nem rabszolgamunkát ad a gazdájának, hanem friss élelmiszert és állandó örömöt nyújt.
A sikeres kerttervezés legelső és legfontosabb lépése a megfigyelés. Mielőtt akár egyetlen kapavágást is tennénk, érdemes néhány hetet, de ha tehetjük, egy teljes évszakot szánni a terület adottságainak feltérképezésére. Rendkívül lényeges, hogy megfigyeljük a fény útját a nap különböző szakaszaiban, hiszen a növények fényigénye erősen eltérő. Míg a paradicsom, a paprika vagy a levendula imádja a tűző napot, addig az árnyékliliomok, a páfrányok és a hortenziák a ház vagy a kerítés árnyékában érzik magukat a legjobban. Ugyancsak megkerülhetetlen a talaj minőségének ellenőrzése. Ha a nedves földet összenyomva az szétesik, homokos, ha formázható, de könnyen törik, jó szerkezetű morzsalékos, ha pedig ragacsos, agyagos talajjal van dolgunk, ami alapjaiban határozza meg a növényválasztást. Emellett a mikroklímát és a szélviszonyokat is mérlegelni kell, hiszen a ház déli fala előtt megreked a meleg, míg a porta legalsó pontjain megülhet a hideg levegő, ahová a korai virágzású gyümölcsfákat egyáltalán nem célszerű ültetni.
Gondoljunk arra is, hogy a kertnek minket kell szolgálnia, nem pedig fordítva, így tisztáznunk kell, mennyi időt tudunk és akarunk a gondozására fordítani. A tájépítészek és a permakultúrás szakemberek egyaránt a zónázási elvet javasolják, ami azt jelenti, hogy a rendszeres figyelmet igénylő elemeket a házhoz közel, a kevesebb törődést igénylőket pedig távolabb helyezzük el. A terasz és a konyhaajtó közvetlen szomszédságába kerüljenek a friss fűszernövények, a napi szedést igénylő salátafélék és a koktélparadicsomok, hiszen így főzés közben is könnyen kiugorhatunk pár szál petrezselyemért. A gazdasági rész a magaságyásokkal, valamint a család pihenését szolgáló lugas vagy tűzrakó hely a kert középső harmadában kaphat helyet, míg a telek hátsó részébe tervezhetjük a gyümölcsöst, a bokros sövényeket, a vadvirágos gyepet, valamint a komposztálót.
A tudatosan megtervezett kert nem egysíkú pázsit néhány magányos fával, hanem sokszínű ökoszisztéma. A természetben a növények egymást segítve élnek, s ezt a mintát érdemes átvennünk a saját portánkon is. Válasszunk elsősorban őshonos vagy a helyi klímát jól tűrő, szárazságtűrő fajokat, mert ezek jóval ellenállóbbak a hazai kártevőkkel és a szélsőséges időjárással szemben. Az évelő növények, mint a kasvirág, a cickafark vagy a levendula képezhetik a kert állandó vázát, amelyek évről évre szépségesebbek lesznek. Ne feledkezzünk meg a növénytársításokról sem, hiszen a zöldségesben a büdöske és a sarkantyúka elriasztja a fonalférgeket, a fokhagyma védelmet nyújt a gombás megbetegedések ellen, a kapor pedig vonzza a hasznos zengőlegyeket.
A klímaváltozás és a forró nyarak korában a víz- és talajgazdálkodás a kerttervezés kulcskérdésévé vált. Az ereszcsatornák alá helyezett hordókban gyűjtött lágy esővíz a legmegfelelőbb éltető elem a növényeknek. A csupasz talajt pedig érdemes szalmával, fakéreggel vagy fűnyesedékkel takarni, mert ez a mulcsréteg megtartja a nedvességet, gátolja a gyomosodást, lebomolva pedig táplálja a talajéletet. A kerti nyesedékből és konyhai szerves hulladékból készített komposzt visszapótolja a tápanyagokat a földbe, így feleslegessé teszi a műtrágyák használatát.
A leggyakoribb hiba, hogy mindent egyszerre akarunk megvalósítani, pedig a kert élő szervezet, amelynek időre van szüksége a fejlődéshez. Haladjunk mindig fokozatosan, kezdve az utak, kerítések és kerti építmények kialakításával. Ezt kövesse a lassan növő fák és nagyobb cserjék elültetése, majd a magaságyások és virágágyások előkészítése, legvégül pedig a dekoráció, a madáretetők és rovarhotelek kihelyezése. A tudatosan megtervezett kert nem egyetlen év alatt válik tökéletessé, de minden egyes esztendőben közelebb visz minket ahhoz az állapothoz, ahol ember és természet teljes harmóniában élhet egymás mellett.
Feng Shui jótanácsok és intelmek
A keleti térrendezés ősi művészete, a feng shui nemcsak a lakás négy fala között, hanem a kertkapun belül is útmutatást adhat. Célja az életenergia, vagyis a csí szabad, akadálytalan, mégis szelíd áramlásának biztosítása, ami a kertben megteremtve a saját közérzetünkre és lelki békénkre is kedvező hatással lesz.
A harmonikus kert kialakításához a feng shui szerint érdemes kerülni az egyenes vonalakat, és inkább finoman kígyózó, kanyargós ösvényeket, valamint lekerekített ágyásszéleket tervezni, mert ezek lelassítják a rohanó energiákat. Törekedjünk arra, hogy az öt elem – a fa, a tűz, a föld, a fém és a víz – egyensúlyban legyen jelen a növények, fa és kovácsoltvas bútorok, tűzszínű virágok, kerámiák és vízi elemek formájában. A kertkapu a ház szája, ahol az energia belép, ezért ezt tartsuk mindig tisztán, világosan és virágokkal díszítve. A mozgásban lévő, tiszta víz a bőség szimbóluma, így a csobogót vagy kerti tavat a bejárathoz közel vagy az északnyugati, illetve keleti részre célszerű helyezni úgy, hogy a víz a ház felé folyjon. A kert egy védett, csendes pontján érdemes kialakítani egy meditációs sarkot is, ahonnan jó rálátás nyílik a teljes térre.
Ugyanakkor léteznek fontos intelmek is, amelyeket érdemes szem előtt tartani. Kerüljük az úgynevezett mérgező nyilakat, vagyis az éles épületsarkokat és a ház felé mutató egyenes utakat, amelyeket kúszónövényekkel vagy kerek levelű cserjékkel tompíthatunk. Soha ne hagyjunk a kertben pangó, zavaros vizet, mert az elszívja az életerőt, emellett óvakodjunk a dzsungelszerű túlzsúfoltságtól és az elhanyagoltságtól is, a száraz ágakat és elhalt növényeket mindig távolítsuk el. Végül a fegyverként szúró kaktuszokat és túlzottan tüskés cserjéket ne ültessük közvetlenül a bejárati ajtó vagy a terasz mellé, mert feszültséget szülhetnek a családban; ezeknek a növényeknek inkább a kerítés vonalában van a helyük.
