Különleges kiskedvencek

A különleges külső és az újdonság varázsa mögött azonban sokszor komoly felelősség, nem kevés anyagi ráfordítás és szigorú jogszabályi háttér rejtőzik. Mielőtt engednénk a csábításnak, nem árt alaposan megismerni ezeknek a nem mindennapi állatoknak az igényeit, mert a gondoskodás hiányosságaiért az apró jószágok az egészségükkel fizetnek. 

Az állatkereskedésekben és a szakosodott tenyésztőknél ma már olyan élőlények közül válogathatnak a vállalkozó kedvű gazdik, amelyekről egy évtizeddel ezelőtt még csak a természetfilmekben hallhattunk. Az afrikai törpesün, az Ausztráliában őshonos cukormókus, a békés természetű szakállas agáma, a mexikói mocsarakból származó, állandóan mosolygós hatást keltő axolotl vagy éppen az intelligens, de sok fejtörést okozó törpemalac mind legálisan tartható hazánkban. Bár a küllemük elbűvölő, gondozásuk meglehetősen távol áll a klasszikus háziállatokétól, így a megszokott rutinok náluk ritkán működnek. 

A legnagyobb nehézséget általában a természetes élőhelyüket leképező környezet biztosítása jelenti. A hüllők és kétéltűek esetében a hőmérséklet, a páratartalom és a megvilágítás legkisebb ingadozása is súlyos betegségekhez vezethet. Egy agáma számára nem elég egy puszta terrárium hiszen speciális UV-B lámpákra és pontosan beállított hőmérsékleti zónákra van szüksége a megfelelő emésztéshez és a csontképződéshez. Az axolotl ezzel szemben a hűvös, tiszta vizet igényli, a nyári kánikulában a vizének hűtése külön berendezéseket vagy folyamatos odafigyelést követel meg tőlünk, különben a vízi lény könnyen elpusztul. 

A másik kritikus pont a táplálkozás és az ehhez kapcsolódó logisztika. Míg a kutyának vagy a macskának készen vásárolhatunk tápot a közeli boltban, addig az egzotikus kedvencek étrendje gyakran élő eleséget igényel. A gyíkok és a sünök jelentős része élő tücskökkel, csótányokkal és lisztkukacokkal táplálkozik, amelyeket a gazdinak kell otthon tárolnia és etetnie. A cukormókusok étrendje még összetettebb, náluk a friss gyümölcsök, a speciális nektárok és a fehérjeforrások pontos arányára kell ügyelni minden áldott nap, mert a vitaminhiányos állapot nagyon gyorsan bénuláshoz vagy csontlágyuláshoz vezet. 

A viselkedési sajátosságok és az állatok életmódja szintén tartogathat kellemetlen meglepetéseket. Az afrikai törpesün és a cukormókus kifejezetten éjszakai lény. Amikor a ház népe nyugovóra térne, ők akkor kezdik el a kaparászást, a szaladgálást és a jellegzetes hangadást. A cukormókus ráadásul társasági lény, önmagában tartani kifejezetten kegyetlenség, mert a magánytól mély depresszióba esik és öncsonkításba kezdhet. A sokak által kedvelt törpemalacok esetében pedig a méret jelentheti a legnagyobb meglepetést: a látszat ellenére felnőttkorukra könnyen elérik a negyven-ötven kilogrammos súlyt is, nagy mozgásigényük és túrási ösztönük miatt pedig a szűkös lakás helyett mindenképpen tágas, biztonságosan bekerített udvart igényelnek.

Ugyancsak fel kell készülni arra, hogy ha az állat megbetegszik, a hagyományos állatorvosi rendelőkben ritkán tudnak segíteni. Az egzotikus állatok gyógyításához speciális szaktudás kell, az ilyen állatorvosok száma korlátozott, az ellátásuk és a szűrővizsgálatuk pedig jóval költségesebb a megszokottnál. Végül, de nem utolsósorban a jogi háttérről sem szabad megfeledkezni. Egyes fajoknál, mint az axolotl vagy a cukormókus, a nemzetközi veszélyeztetett fajok egyezménye alapján a vásárláskor kapott származási igazolásokat és számlákat élethosszig meg kell őrizni, bizonyítva, hogy a kedvencünk fogságban született egyedektől származik.