Gyilkos piros tinta

A pszihológiai-pedagógiai kutatásokból – nem rosszul – élők például arra vetemedtek, hogy korszakalkotó felfedezésüket közzé tegyék, miszerint sérülhet a tanulók lelke a tanárok által javításra használt piros tintától. Úgy találták az ausztrál szakemberek, hogy túl agresszív a hibajelölési szín. S lám, az intelmet az egyik ausztrál állam, Queensland oktatási minisztériuma  komolyan vette, és néhány tucat iskolának már el is küldte a javítási szokások javasolt módosításait. Nem nehéz kitalálni, hogy mi a tippcsomag fő eleme: kedves tanárok, a piros helyett használjanak más színt a dogák és házi feladatok értékeléséhez.

Akadtak, persze, az ő parlamentjükben is a kánikulára kevésbé érzékeny figurák, akik szerint szamárság a piros tinta tilalma. Viszont az egészségügyi miniszter szerint a fiatalkorúak körében az öngyilkosság igen komoly probléma, és az említett változtatás révén (!) csökkenhet körükben a tragikus hajlam.

Kérdés: hogyan tovább? Következő lépésben, gondolom, kitiltják a piros pontokat. Bár az dicséret volna elvileg, de nehogy már a sok dicsérettől legyen öngyilkos a kölök. Azután jöhet az arany csillagok kitiltása, merthogy nem egészséges dolog anyagiassá, kincshajhásszá nevelni a gyereket. Később pedig túl agresszív lesz a zöld a sárga és a hupikék is – bármivel jelölöd a hibát, az nem lesz más, mint hibajelölés.

Az eredmény pedig nem fog késni: semmit nem – tanulni sem! – tudó generáció fog felnőni az ilyen találmányoknak köszönhetően. Sötétség marad a fejükben, akár egy alagútban, de legalább rettentően önérzetesek lesznek. Egyszerűnek tűnik az élet, én tudom: az óceánig kell csak kergetni az emut vagy a kengurut, onnan már nincs tovább – megfogjuk, megsütjük, megesszük, oszt’ holnap kezdjük elölről. Ausztrália pedig visszafejlődhet azzá, ami kétszáz évvel ezelőtt volt – akit érdekel, járjon utána (na, jó elárulom: fegyenctelep).

Nálunk egyelőre nincs kánikula, ezért remélem, hogy illetékeseink figyelmen kívül hagyják az ehhez hasonló tintajavaslatokat. Van az országban már úgyis éppen elég félrenevelt gyerek és pedagógus egyaránt, nem kéne még többet csinálni.

Másrészt megkeresem a pirossal javító korrektor kollégákat, és közlöm velük, hogy tönkretették az életem. Ez lesz a vicc. Az előbbiek mind véresen – pirosan! – komolyak.