Jelenits István: Mosolyt küldünk SMS-ben?

– Milyen volt az idei karácsonyvárás? Miként élte meg rendházon belül és kívül?
– Az idén is részt vettem több adventi tríduumon, ahol igen sok emberrel találkoztam. A jelenlévők nem csak nosztalgiából gyűltek össze, hogy megtegyék azt, amit ilyenkor szoktak, hanem szemmel láthatóan éber figyelemmel követték a mondandómat. Mai korunkban tulajdonképpen adventi világban élünk, és az adventhez kapcsolódó gondoaltaink nagyon is aktuálisak. Félhomály vesz bennünket körül, és ebbe a félhomályba a családok is egyre inkább belekerülnek. Nemhogy kétségbe esetten kell őrizni, amit régről magunkkal hoztunk, hanem eligazodást kell keresni a világban.

– Erre most igazán nagy szükség van. Olyan horderejű változások történtek a világban az év utolsó negyedében, melyek bennünket is érintenek. Többen keresnek most lelki vigaszt?
– Ezt nehéz megítélni. Lehet, hogy azok az emberek, akik eljöttek, más körülmények között sem maradtak volna távol. Én inkább azt tapasztaltam: nem pusztán csak a tradíció hozza el őket, hanem az a remény, hogy az együttlét során szóba kerülnek olyan témák, melyek a jelen felvetődő kérdéseire választ adhatnak, vagy elősegíthetik a világosabb megfogalmazást.

– Milyen megoldást lehet találni?
– A gazdasági válságot nem tudjuk megoldani… Egyik adventi alkalommal beszéltem arról, hogy az emberek közötti kommunikációt mennyire felgyorsult és megkönnyíti a kapcsolatteremtést. De ha már karácsonyi üdvözleteket küldünk a szeretteinknek, ne érjük be azzal, hogy veszünk egy szép képeslapot és ráírjuk: Boldog ünnepeket! Szánjunk rá egy délutánt, és írjunk hosszabb levelet, melyben beszámolunk arról, mi történt velünk az elmúlt évben, s közöljünk egy-két olyan gondolatot, melyet a címzett továbbgondolhat. Ne csak jeleket váltsunk, ne elégedjünk meg azzal, hogy egy mosolyt küldünk SMS-ben. A karácsonyi hetekben, s karácsonykor folytassunk gazdagabb eszmecserét azokkal, akik kicsit is közelebb állnak hozzánk.

– Ez elég egy évben egyszer?
– Nem biztos, hogy elég. De, ha ekkor sincs, az sokkal nagyobb baj. Minden egyes beszélgetéssel betemethetünk egy árkot. Ha ez nem történik meg, az árkok csak tovább mélyülnek.

– Milyenek az ezredforduló körüli karácsonyok? Mit jelent az emberek számára a szeretet ünnepe?
– Egy gesztus a nem hívő emberek számára is megmaradt belőle. Sokan panaszkodnak, hogy a szekularizáció (világivá tétel) kiüresíti az ünnepeket. Talán kevesebben vannak, akik a feldíszített karácsonyfa tövében karácsonyi dalokat énekelnek, merthogy ilyeneket zenegépről is lehet hallgatni. Ám a kettő nem ugyanaz! Az azért jelentős dolog, hogy az év egy napján, nevezetesen szent este, nem a szilaj szórakozás kerül előtérbe, hanem megpróbálnak békét teremteni maguk körül az emberek.

– Egyre nagyobb a szakadék azok között, akiknek nagyon gazdag karácsonyuk van, illetve egy vekni kenyérnek is örülnének. Mit gondol erről?
– Ezek a különbségek egy ünnepen sem tűnnek el, mindazonáltal valamilyen felelősségtudat kifejezésre jut. Sokan megkeresik a segítségnyújtás pillanatnyi útjait, az adakozás lehetőségeit. Egyébként a szegénység problematikája nem feltétlenül ünnephez kapcsolódik, sokkal inkább az új évezred egyre égetőbb kérdéséről van szó. Ilyen értelemben a karácsony arra is emlékeztethet, hogy nincs minden rendben, s oda kell figyelni azokra, akik a gazdasági válság áldozataivá váltak vagy válnak.

– Ön hogyan karácsonyozik?
– Vasárnaponként eljárok misézni Gödre, ahol nincs pap. Karácsonykor az éjféli misét is ott fogom tartani. Azt követően hazahoznak autóval a rendházba, ahol kisebb megszakításokkal már ötven éve élek. Itt az ebédlőben és a folyosókon is van karácsonyfa. Ajándékokat kapunk, sőt egymást is meg szoktuk lepni. De számomra az a legnagyobb öröm, hogy karácsonykor is szolgálatban lehetek.

Jelenits István a karácsony jelentőségéről beszél hangfelvételünkön, amely itt meghallgatható!