Szentpéteri Csilla munkaalkoholista

Amióta Szentpéteri Csilla forradalmasította a komolyzenét, ötvözve azt a latin, a rock és a világzene stílusjegyeivel, töretlenül ível felfelé a karrierje. Azt is mondhatnánk:: a csúcsra ért. (Bár ő tiltakozik, s azt mondja, sokat kell még tanulnia.) Nyolc év alatt hat albuma jelent meg. Újabban minden szerepet magára vállal, a zeneszerzéstől a hangszerelésen át a rendezésig. Otthonában szerelte fel a stúdióját, ahová sorra érkeznek a zenészek próbálni, s ahová bármikor visszavonulhat, ha elkapja az ihlet.

– Sikerült a terveit valóra váltani?
– Annak idején nem gondoltam, hogy valaha is letérek a komolyzene útjáról. Merész döntés volt, de megtaláltam önmagam és zenei stílusomat. Persze sok áldozat és küzdelem árán.

– Elérte a csúcsot. Nem pihen meg?
– Nem szeretném elérni a csúcsot, mert onnan már nincs hova fejlődni, én pedig még szeretnék. Munkaalkoholista vagyok. És maximalista. Elképzelhetetlen számomra, hogy tétlenül üljek. A minap vártam haza a kisfiamat, volt kétórányi szabad időm, de már az első öt perc után kezdtem érezni az elvonási tüneteket. Minden évben elhatározom, hogy visszaveszek a tempóból, de ez sosem valósul meg. Amíg erőt érzek magamban, vannak zenei gondolataim és meg tudom teremteni a munkám hátterét, addig nem is szeretnék megpihenni.

– Ehhez arra is szükség van, hogy ismerje a saját képességeit.
– Ez nem okoz gondot: szenvedélyem a zene. Nem csak magammal, hanem a zenésztársaimmal szemben is hatalmasak az elvárásaim. Öntörvényű vagyok, a saját utamat járom. Senki nem tud megingatni, ha valamit eltervezek, azt kitartóan végigcsinálom.

– Egy percre sem gyengül el?
– Tisztában vagyok vele, hogy nem lehet mindenkinek megfelelni. Én viszont nem szeretnék örökös frusztrációban élni. Túlságosan rövid az életünk, élvezzük inkább azokat a pillanatokat, melyek boldogságot adnak.

– Mi ösztönzi újabb és újabb produkcióra?
– Soha nem akarom a meglévőket túlszárnyalni. Mind a hat lemezem a saját gyermekem, egyformán szeretem őket. Persze vannak olyan részletek, melyeket ma másként oldanék meg, de hát ezekből a tapasztalásokból fejlődik az ember.

– Legújabb albumát, a Spirituszt december 26-án, karácsony másnapján mutatja be a Budapesti Operettszínházban. Miért éppen ekkor?
– Nem ez az első karácsonyi koncertem, bár ezt a mostanit inkább lemezbemutatónak nevezem. Az albumaim mindig október végére készülnek el, tíz hónap alatt. Nyáron nem tudok hozzákezdeni, télen bezárva sokkal nagyobb a fantáziám, jobban jön az ihlet. Persze az ünnep hangulata is vonz, és nagyon jó együtt lenni a közönséggel. Úgy veszem észre, mások is így gondolják, szeretnek ünneplőbe öltözni és beülni a nézőtérre. Ezt bizonyítja, hogy az esti fellépésemre elkeltek a jegyek, délután ráadáskoncertet adunk.

– Minek köszönhető a nagy érdeklődés?
– Talán a rengeteg szörnyűség, káosz, rohanás mellett a zeném oldottabb légkört teremt, színes zenei utazás, pozitív életörömmel, vidámsággal megtöltve. Szerepet játszik az is, hogy nem csak eljátszom a darabokat, hanem közben mesélek róluk, beavatom a közönséget a titkaimba. Néhány érdekes sztorit is felidézek az utazásaimból, s ezáltal sokkal közvetlenebbé válik a hangulat. Az idén az új lemez címéhez  – Spiritusz – hűen teli lesz tűzzel, fergeteges ritmusokkal, vérpezsdítő gitárdallamokkal a műsorom. Egyébként rám mindig is jellemző volt a latin szenvedély, a temperamentum. Egyik rajongóm azt írta, amikor az új dalaimat hallgatja, tánclépésben főzi a kávét. Ha ez tényleg így van, elértem a célom.

– Mi lesz a következő zenei témája?
– Címe: Jöjjön a pihenés! Januárban nagy utazás vár ránk, egy exkluzív utazási iroda támogatása révén kalandtúrára megyünk Kubába.