Százezrek putris nyomora

Az egymilliót meghaladó lélekszámú cigányság harmada a keleti végeken él, s itt található a 600-700 romatelep többsége is. Hajdú-Biharban több mint 60 ezer cigány család telepedett le, sokan közülük – gyerekek és idősek is – a putrisoron éheznek és fagyoskodnak.

A debreceni cigánytelepek nyomorából menekülő nagycsaládok pár százezer forintért árulják a több milliót érő szociálpolitikai támogatásukat. A „szoc. pol. maffia” – ahogy a romák a neppereket nevezik – a kevés pénz mellé jó esetben valami környékbeli viskót vagy fáskamrát is felajánl a családoknak, cserébe a bankoktól kapott milliókért.

Balogh Gyula, a debreceni Domokos Márton-kerti lakóközösség szóvivője évek óta harcol, hogy az egészségtelen putrisorból normális otthonokba költözhessenek a sorstársai. A cívisvárosban élő romák esete sajátos, mert házszerű viskóik – a debreceni közgyűlés korábbi határozata alapján – bontásra, a telkek pedig értékesítésre várnak. Az önkényes lakásfoglalóknak – a más városokból, falvakból érkező családoknak – régen ki kellett volna költözniük a roskadozó romházakból. Évek óta tart a tili-toli, senki nem bont semmit. Újra meg újra feltűnnek viszont a maffia összekötői, hogy megvásárolják a telepen élők nyomorát. A romáknak csupán annyi a dolguk, hogy ügyvéd előtt, tanúk jelenlétében lemondjanak a gyermekeik után járó többmilliós szociálpolitikai támogatásról. Utólag már senki nem reklamálhat, mivel a cigánycsaládok önszántukból kötnek egyezséget – tudtam meg Aba Horváth Istvántól, a hajdú-bihari cigány önkormányzat elnökétől. A megyei közgyűlés képviselője hozzáteszi: nem tudják megvédeni a romák érdekét, mivel az „egyezség” részesei maguk is éppen úgy büntethetők, mint a csalók. A rendőrségen ugyan eddig senki sem mert feljelentést tenni, de bizonyos, hogy a maffiózók mellett hajdú-bihari ügyvédek, banki alkalmazottak, ingatlanértékelők és más hivatalos személyek is láncszemei a szövevényes ügynek.

Debrecenben két putritelepen élnek óriási nyomorban, valamint a Nagy Sándor-telep környékén, néhány perces gyalogútra a milliomosok lakónegyedétől. Aba Horváth István szerint az ország keleti részén legalább húszévnyi a lemaradás a dunántúli cigánytelepekhez képest is. Az elnök nem tagadja, ez a hátrány a rendelkezésre álló egymilliárd forintnyi többletből is behozhatatlan. De elengedhetetlen a romák oktatásának, szakképzésének és munkába állásának pontos terve, a szegregáció végleges felszámolása is. Az elnök azt sem tagadja, a cigányságnak is sokat kell(ene) tennie sorsának jobbra fordulásáért.