Döglött akták 8.

Egyik nap – 1997. november 6-án – azonban mégis elmaradt. Pedig csak a fővárosba indult, hogy árut szerezzen be. Attila három boltot is vitt a városkában, idejének egy részét az áru beszerzése töltötte ki. Reggel ment, s délután már otthon is volt.

De nem ezen a napon.

– Attila még nem érkezett vissza? – állított be a fiú felesége Móczó Jánoshoz.
– Azt hittük, egyenest hazament – így az apa. – Hívd föl.
– Nem tudom, szükségem volt a mobiljára, ezért reggel elkértem.

Délután öt óra felé Attila elébe indult a család, hátha segítségre szorul. Az apa kérdezősködött a Metro áruházban, aztán a taxisoknál, s felhívta a kórházakat is.

Senki nem tudott semmiről.

Hazafelé egyenest a rendőrségre tartottak, ám az adatokat a késő esti órában már nem vették fel. Majd reggel, ha addigra sem kerülne elő.

– Üljön le, Jani bácsi – kínálta hellyel az ügyeletes másnap az apát. – A fiát meggyilkolátk. Holttestét Tápiószecső határában találták meg, alig ötven méterre a 31-es úttól. Annyi már most is bizonyosnak, hogy több lövéssel végeztek vele.

Móczó Attila gyilkosát azóta sem találják.

Az apa pedig több mint tizenegy év múltán sem képes belenyugodni fia elvesztésébe. S bár ésszel tudja, hogy el kellene engednie Attilát, az érzelmi kötődése változatlan. Azt mondja, csak azt tudja igazán, milyen nehéz egy ló, akinek már lépett a lábára.

De egyáltalán kinek állhatott érdekében Attila megölése? A nyomozás részleteiről a Szabad Föld 2009/8. számában, a Kétszáz gyilkos kerestetik sorozatban olvasható terjedelmesebb riport.