Tízmilliós vérdíj a gyilkosokra

Tatárszentgyörgy egy Pest megyei falu, amely 2007 végén került be a köztudatba. A Magyar Gárda ugyanis itt vonult fel először, és az akkor elmondott beszédében összekapcsolta a cigányságot a bűnözéssel. 2009. február 23-án azonban ismét rendőrök és újságírók nyüzsögtek Tatárszentgyörgyön.

Csorba Róbert háza a cigánysor szélén áll, kivilágítatlanul. Hétfő hajnalban ismeretlenek (nem tudjuk, hányan voltak az elkövetők) felgyújtották a házat, és az ajtótól nem messze, két-két és fél méterre állhattak meg. A sörétes vadászpuska csőre volt töltve. Az égő házból a fiatal, gondos apa ötéves Robi fiával a kezében menekült. Az elkövetők már várták a menekülőket, és több lövéssel szó szerint kivégezték az apát és gyermekét.

A kiégett házban lakott még az áldozat felesége, a karjaiban menekült meg a két másik gyerek, Bianka és Máté, akiket jelenleg a fővárosi Heim Pál kórházban ápolnak. A faluban úgy tudják, eddig érthetetlen okokból az anya megszökött a fővárosi kórházból, és azóta nem akadtak nyomára.

Hétfőn a helyszínen Kolompár Orbán, az Országos Cigány Önkormányzat vezetője gyilkosságról beszélt, de a rendőrség ezt csak később ismerte el. A kiérkező tűzoltók szerint a tüzet elektromos zárlat okozta, de az áldozat szomszédban élő szülei erős petróleumszagot éreztek, és egy üres benzineskannát is találtak a háznál.

A Pest Megyei Rendőrkapitányság belső vizsgálatot indított, hogy kiderítse, történt-e mulasztás a kiérkező dabasi rendőrök munkája során, a vizsgálat eredményét péntekre ígérik. Az eset rendkívülisége miatt a nyomravezetőnek tízmillió forintos díjat tűztek ki.

Tatárszentgyörgy kedden első pillantásra egy átlagos hétköznap képét mutatja, de a faluban mindenki a tragédiáról beszél. Szokatlan a folyamatosan járőröző rendőrök látványa is. A helyiek nem szívesen nyilatkoznak, de általános vélemény, hogy az 1700 fős faluban a magyarok és a romák, akik körülbelül 300-an vannak, eddig jól megfértek egymással. Ha panasz volt is, akkor sem a több generáció óta itt élő romákra, hanem inkább a nemrégiben betelepítettekre. Azt azonban mindenki bizton állítja, hogy nagyobb konfliktusok a faluban sohasem voltak.

Csorba Róbertéket a falu cigány és magyar lakói is jó embereknek ismerték. – Róbert Pestre járt dolgozni, csak télen az építőipar holtszezonja miatt maradt otthon – meséli Berente Imréné polgármester asszony. Csorbáéknak nem voltak tartozásaik, nem volt kapcsolatuk uzsorásokkal. A polgármester szerint Róbert szimpatikus fiatalember volt, segélyért ritkán jöttek, a házat pedig nagyjából két éve építették. Berente Imréné egyébként azt feltételezi, hogy az eset mögött egy országos bűnelkövető csoport állhat. Ezzel az elképzeléssel nincs egyedül. Bencze József országos rendőrfőkapitány kedd délutáni sajtótájékoztatóján szintén bűnelkövető csoportról beszélt. A gyilkosságok közötti véletlen egybeesések talán mégsem annyira véletlenek: a helyiek egy idegen, fekete terepjáróról beszélnek, amit az előző este láttak felbukkanni a faluban. A tavalyi nagycsécsi kivégzést megelőzően is láttak egy nagy, fekete terepjárót. Zsigár Angéla, a helyi kisebbségi önkormányzat vezetője szerint enyhe félelem bujkál a romák között. Egy neve elhallgatását kérő szomszéd a cigánysorról azt mondja: „Ha félnénk, már rég nem itt lennénk.”

Az áldozatok házánál már csak a hétfői virrasztás nyomait találjuk. A falakat nemrég festették, az eresz is új. A nagyjából hatvan négyzetméteres, háromszobás épületben volt fürdőszoba, konyha. A mosógép, a tűzhely, a tévé és a bútorok porrá égtek. A Csorba családra csupán pár kormos csésze és az ajtóba elhelyezett mécses emlékeztet.