Nem kell az aprópénz?

A Centrum Markoló számos érdekessége közül az egyik, hogy a diszpécserek csak akkor veszik fel a telefont, amikor a cég minden egyes markolóórája kifogástalanul működik. Ellenben amikor egyetlen óra is működésképtelen, úgy tűnik, hogy melléteszik a kagylót. Persze lehet, hogy nem így van, hanem egyszerűen csak az történik, hogy túl sok a romlandó markolóóra és túl kevés a tömérdek bejelentési kísérlethez a diszpécser. Vagy pedig túl kevés az óra és hozzájuk még kevesebb a diszpécser. Egyszóval: bejelenteni azt, hogy itt és itt éppen nem működik egy markolóóra, nem igazán lehet. Azt hihetné a kezdő érmedobáló, hogy a CM-nek nem kell a pénze.

Pedig kell. Csupán csak nem az aprópénz. Másik érdekessége ugyanis a vállalatnak, hogy – bizonyára teljesen véletlenül és nem előre tervezetten – leginkább esős időben krepálnak be a markolóórák, amikor senki nem kíván körbeszaladgálni egy négyzetkilométert csak azért, hogy szerezzen egy másik markolójegyet, árucsatolva egy jó kis náthával, esetleg tüdűgyuszival – s mivel az említett órák nemcsak elromlani, de megjavulni is csodával határos módon és hirtelen szoktak, mire emberünk végez a dolgával, gazdagabb lesz egy sárga papírral: a Centrum csekkel markolja el tőle a pénzt.

Ismerek valakit, aki nagyobb felvilágosító dolgozat megírására törekedik, A markolóórák csodás romlásai és gyógyulásai címmel. Addig meg – tanácsolja – el lehet kívánni a Markolót a markolóórájába.