Huncutkák komolysága

A tasakokat otthon bedobálta egy üvegtálba. Mikor a tál megtelt, az óvónő szisztematikusan dossziékba rendezte a gyűjteményt. Gyerekei megmosolyogták, férjében viszont segítő partnerre lelt. Mára hatezernél több különleges cukrostasak birtokosa, gyűjteménye az egyik legnagyobb az országban.

– Mikor beszerelték hozzánk az internetet, rájöttem, itthon se vagyok egyedül, bár egy belga gyűjtőhöz képest kis pontnak számítok – meséli az asszony. –  Egyszer rákattintottam angolul a „cukor” szóra, s egy elképesztően gazdag honlap tárult elém! A világ minden tájáról szebbnél szebb cukrostasakokat láttam, grafikáik az országok nevezetességeit, hírességeit, sport- és egyéb rendezvényeit ábrázolták. Még esküvős is volt, a menyasszony meg a vőlegény arcmásával. Ezen a belga honlapon fedeztem fel egy debreceni gyűjtő nevét, és rögtön felvettem vele a kapcsolatot. Tőle tudtam meg, hogy nálunk a balatonakarattyai Kovács Istváné a legnagyobb gyűjtemény, legalább húszezer darabból áll, s ő fogja össze a hazai gyűjtőket. Így csöppentem a HUNCUT-ok közé, a Hunniai Cukorzacskó-gyűjtők Társaságába.

– Kéthavonta Pesten találkoztunk szerte az országból. Ilyenkor csereberéltünk is – folytatja Pálfi Józsefné. – Nekem például a már bezárt szerencsi cukorgyárból ritka kincseim vannak. Főleg a volt cukorgyárak közelében élők vagy külföldet járók rukkoltak elő különlegességekkel. Kovács István ötlete volt, hogy a nagy kávékultúrás országok mintájára, ahol gyűjtőklubok vannak, a mi társaságunk is lépjen. Így lettünk Kovács István elnökletével közhasznú kulturális egyesület. Az egyesület célja, hogy fölelevenítsük a régi, már bezárt cukorgyári csomagolási hagyományokat. Régen ugyanis a tasakokon gyönyörű sorozatokat bocsátottak ki.