Geszti Péter nyeregbe hívja Magyarországot

Nyeregbe, Magyarország! Ezzel a szlogennel május 31-én és június 1-jén második alkalommal rendezik meg Budapesten, a Hősök terén a Nemzeti Vágtát, a magyar városok és falvak ünnepét. A fesztivál kreatív igazgatója Geszti Péter.

– Miért pont a lovakat szemelte ki?
– Mert a lovak beletartoznak abba a tömegkultúraként is értelmezhető hagyományrendszerbe, amelynek alapján Magyarország képes megkülönböztetni magát a többi európai országtól. Azt tartjuk magunkról, hogy lovas nemzet vagyunk, régmúltban gyökerező lovas hagyományaink vannak. De hozhatunk példát a jelenből is: most Overdose áll a figyelem központjában.

– Ezek szolgálnak a Nemzeti Vágta alapjául?
– A lovak mitológiájából és a huszár ikonológiából felépíthető eg fesztivált, amely nemcsak az itt élők számára ad közösségteremtő erőt – gyorsan hozzáteszem: pártpolitika nélkül! –, hanem alkalmas lehet arra is, hogy európai szintű fesztivállá váljon. München sörfesztiváljáról, Velence karneváljáról híres, Budapest pedig legyen híres a Nemzeti Vágtáról.

– Külföldi példák lebegnek a szeme előtt?
– Európai és dél-amerikai utazásaim során volt időm elgondolkodni azon, mitől vonzó egy táj vagy egy város, mivel tudják odacsalogatni a turistákat. Nyilván az építészet, a kultúra a legfőbb vonzerő, de a látogatók szívesen vesznek részt az arra a helyszínre jellemző nagyobb eseményeken is. Persze, nálunk is vannak már nagyhírű fesztiválok – hogy csak a Budapesti Tavaszi Fesztivált vagy a Sziget Fesztivált említsem de ezek nem jelenítik meg úgy a magyar történeti hagyományokat, mint ahogyan például a sienai Palio ünnep, a pamplonai bikafuttatás vagy a Mozart-kultuszra épített salzburgi operafesztivál.

– Ki kell találni Magyarországot?
– Ideje volna „megcsinálni” magunkat.

– Elérték már a célt?
– Az még messze van! De mindent megteszünk érte: nem csak sétálunk, hanem vágtázunk is az irányába... A tavalyi rendezvényünk sikeres volt annak ellenére, hogy elég sok gyanakvás és folyosói legendárium vette körül. Az idei fesztivál a válság miatt vérrel és verejtékkel születik, de nem maradhat el, mert egyre többen értik a szellemiségét és érzik a szükségességét.

– Mi a siker titka?
– Csak akkor lehetnek bármiben is esélyeink, ha nem tesszük nehmagunk számára nehézzé az utat. Egy álom, egy új elképzelés, egy projekt úgy válhat valóra, ha nem a konfliktusokat keressük, hanem a megoldásokat. A Nemzeti Vágta sikere az összefogásnak köszönhető. A verseny szelleme, a felszabadult, örömteli együttlét fontossága meghozhatja az eredményt, de erőltetni semmit nem szabad, mert azt megérzik az emberek és gyanakodva tekintenek rá. Ellenben, ha természetesnek veszik és maguk töltik ki a kereteket, akkor azonosulnak is vele.

– Nem volt ez nagy falat az elején?
– Dehogynem. Úgy is mondhatnám, bizonyos értelemben túl nagy falat volt. A tavalyi fesztivált hihetetlen nehézségek árán sikerült összekalapálni. Ez volt az első olyan megvalósítandó tervem, melynek kapcsán sokan azt gondolták rólam, hogy nem vagyok vele kompatibilis. Főként azzal támadtak: mi közöm van nekem a lovakhoz, a huszárhagyományokhoz meg a hazafias érzelmekhez...?

– Én is ezt kérdezem...
– Engem legjobban a Nemzeti Vágta szimbolikus értékei érdekelnek. A magyar városok és falvak ünnepe a közösségekről és az együttélésről szól. Ezen túl pedig az benne a kihívás számomra, hogy miként lehet létrehozni egy olyan kulturális márkát, melyben huszonöt éves marketingtapasztalatomat hasznosíthatom.

– Azt is szemére vetették, hogy nem tud lovagolni!
– Ezt sosem tagadtam. Nem tudok lovagolni, és nem is akarok megtanulni. De hiszen a legnagyobb filmrendezők sem maguk ülnek fel a ló hátára vagy a lángoló autóba, hanem a kaszkadőrök – ők „csak” megrendezik a filmet. Nekem is ez a dolgom. Segítségül pedig a legjobb szakembereket hívom.

– Van valamilyen üzenete a Nemzeti Vágtának?
– Több is. A modernitás és a tradíció találkozása politikai értelmezést kap: egymással szembeállított fogalomként jelenik meg. Amíg e két fogalom nem lesz békében, addig fejlődésről sem igazán beszélhetünk. A fesztivál kapcsán előtérbe kerülnek a nemzeti tartalmak, de nem a szokásos módon épolitikai töltet nélkül. Ezért mindkét politikai oldal gyanakodni kezdett...

– S közelednek egymáshoz a táborok?
– A törésvonalak még hosszú ideig megmaradnak. Ennek ellenére nekem nem lehet más dolgom, mint hogy civilként – akár a Nemzeti Vágtán keresztül – megpróbáljam értelmes kulturális terekben élni az életem, és olyan dolgokat létrehozni, melyek másoknak is örömet okoznak, s ahol elveszítik jelentőségüket a törésvonalak.

– Végezetül: milyen programokkal csalogatják az érdeklődőket az idei Nemzeti Vágtára?
– A legizgalmasabb ezúttal is a lovasverseny lesz. Kiemelném a gasztronómiai seregszemlét, az Országkonyhát, ahol megismerhetjük a magyar régiók ízvilágát. A népművészeti bemutatók, koncertek és kiállítások sokszínűségét elnézve, nehéz megtalálni azokat a szavakat, melyekkel röviden le hetne írni ezt az eseményt. Ha valaki azt mondja rá, hogy országimázs-fesztivál, igazat adok neki, mint ahogy annak is, aki szerint Közép-Európa legnagyobb lovas programja. Ezért is szereti és várja egyaránt a celebek világa iránt érdeklődő, a magyar konyha szerelmese, a hadtörténész, a külföldi turista. Mindenki talál benne valami izgalmat, s még csak fizetni sem kell érte...

Kattintson bármelyik fotóra és megnyílik a képgalériánk!