Nem nőtt az ózonlyuk

Az ózonréteg vastagsága évről évre változik. Az Egyenlítő felett a legvastagabb és a sarkok felett a legvékonyabb. A hetvenes években vették észre – majd először 1985-ben mérni is kezdték –, hogy augusztus és október között kilukad az ózonréteg az Antarktisz felett; aztán a kilencvenes évek közepén ez bekövetkezett az Északi-sark felett is. Az ok: az atmoszférába kerülő klór, bróm és fluor. Ezek nagy részét az ipari termelés adja.

A sokkoló hírekre a Föld államai többé-kevésbé sietve reagáltak. Az utóbbi húsz évben jelentős előrelépések is történtek.

A legrosszabb helyzet 2000-ben volt, azóta – kisebb visszaesésekkel – folyamatos a javulás. De ma is aggasztó, hogy a Föld több mint négy százalékát nem védi ózonréteg. Az erős ultraibolya sugárzás gyengíti az ember immunrendszerét, szemkárosodást okoz, növeli a bőrrák-megbetegedések számát. Emellett kipusztít egyes halfajokat, növényeket, és genetikai módosulást is okozhat olyan haszonnövényeknél, mint például a kukorica. Egyszóval: nem lehet elodázni a cselekvést.