A különleges Panda Hotel

A recepciónál mosolygós lány fogad. Még nem gyanakszom. Mikor kijön a pult mögül, csak akkor derül fény a „titokra”: a 34 éves Révész Anna kis növésű, a derekamig ér. Nem szereti a „törpe” szót, árulja el, de aztán a világ legtermészetesebb módján beszél arról, hogy egy veleszületett génhiba miatt a csöves csontjai nem nőttek meg a végtagjaiban.

– Nekem szerencsém van. A szüleim nem dugdostak, hanem mindenhová vittek. Megtanultam, hogy akkor nehéz beilleszkedni, ha én magam nehezítem meg mások dolgát. Ha mindig lehajtott fejjel, szégyenkezve mászkálnék, megközelíthetetlen lennék az emberek számára. És bezárkózva, magányosan élhetnék.

Anna a másik utat választotta. Így gyermekként a kortársai hamar elfogadták a nyitott, vidám kislányt, sok barátja van a mai napig. Furcsa mód mindig inkább a felnőttekkel volt baj, például néhány tanára nem tudott mit kezdeni a helyzettel.

Két diplomát szerzett, szociálpedagógusi végzettségével sokáig sérültekkel és fogyatékossággal élőkkel foglalkozott. Aztán fél évvel ezelőtt a Panda Hotelbe hívták. Recepciósként dolgozik, de itt szakmai háttértudását is jócskán kamatoztathatja: a Buda egyik elegáns negyedében található, négycsillagos szállodát ugyanis vele együtt 19 megváltozott munkaképességű alkalmazott működteti.

– Ádámmal kezdődött minden – emlékszik vissza Kocsy Béla, a hotel igazgatója és résztulajdonosa. – A barátunk egy komoly agyi betegség miatt látássérült lett, és hogy segítsünk neki, gyakran elvittük vásárolni, meg érte mentünk a szociális foglalkoztatóba. Döbbenten tapasztaltuk, hogyan bánnak a sérült emberekkel. Csak a támogatásokra hajtottak, és közben elvették a parkolókártyájukat, többhavi fizetéssel tartoztak, értelmetlen dolgokat végeztettek velük. Amikor elkészült valaki a gyöngyfűzéssel, elvágták a cérnát és kezdhette elölről…

Kocsy Béla és a felesége, dr. Gergely Krisztina – hosszú engedélyezési procedúra után – két évvel ezelőtt nyitotta meg a hotelt. Csak megváltozott munkaképességű dolgozókat alkalmaznak, szinte minden fogyatékossági csoportból. Természetesen köztük van Jekl Ádám is. A fiatal házaspár be akarta bizonyítani: nemcsak az állami támogatásokra hajtanak (amelyek ráadásul folyamatosan csökkennek), hanem ezek az emberek igenis képesek értékteremtő módon, nyereségesen működtetni egy hotelt. Nincs ilyen másutt a világon.

Csak arra kell figyelni, hogy a megfelelő ember a neki megfelelő munkát lássa el – mondja a hoteligazgató, aki a felvételi eljárás során orvosokkal is konzultál. Helyet kaptak itt többek között pszichés-mentális problémákkal küzdők is, például mániás depressziós, skizofrén, pánikbeteg – náluk három hónap alatt 30 százalékos javulást hozott a közösség és az a tudat, hogy hasznosak, szükség van rájuk.

Valljuk be: hajlamosak vagyunk arra, hogy a testi fogyatékossághoz automatikusan szellemi korlátozottságot is társítsunk. Pedig ez koránt sincs így. Sőt! Az itt dolgozók a törődést hihetetlen tudásvággyal, szorgalommal viszonozzák, és „civilben” is teljes életet élnek. Korábban számítógépes oktatást tartottak helyben, mostanság péntekenként angolórára járnak. A szálloda informatikusa, a 29 éves Lőrinc Gergő – aki születésekor került oxigénhiányos állapotba, és emiatt nagyon nehezen jár – most is továbbképzés miatt hiányzik. Karadi Sylvia egy örökletes nyirokbetegség miatt mozgáskorlátozott, de ettől függetlenül a recepciósként dolgozó közgazdász hölgy négy nyelven beszél és hét gyermeket nevel. A süketnéma Kis Gyula két kisfiú édesapja, és 17 éve dolgozik szakácsként. Ő a számról olvas, én meg papírról olvasom a válaszait. A főváros legnevesebb éttermei mellett dolgozott az USA-ban és Skóciában is, mielőtt két hónapja a Pandában kötött ki.

– Hogy mit szólnak mindehhez a vendégek? – kérdez vissza a pult mögül Anna. – Többségük észre sem veszi rólam, hogy kis növésű vagyok, csak ha leszállok a nekem készített dobogóról. A külföldieknek teljesen természetes, hogy fogyatékossággal élőkkel érintkeznek. Csak itthon, a mi nevelésünkből maradt ez ki valahogy…

Van egy hotel Budapesten, ahol Gyula a szakács, Gergő az informatikus, Anna a recepciós, és így tovább. Csoda egy hely!