Rapsic fogta halász?

Számomra a halászat gyerekkori szerelem – mondja Bodré Sándor, amikor a Sebes-Körös gátján a ladikja felé tartunk. – Hódmezővásárhelyen nőttem fel, és sokáig ott is laktam, a Tisza holtágainak és a csatornáknak köszönhetően ott is sok a víz. Az ezredforduló előtt azért költöztem Köröstarcsára, mert a Körös Halászati Szövetkezettől itt kaptam vízfelületet.

Őstermelőként halászik, tagja a gyomaendrődi Körös Halászati Szövetkezetnek, illetve a halfeldolgozó üzemet működtető Körösi Halértékesítő Szövetkezetnek. A halfeldolgozó veszi át tőle a kifogott halat. A Sebes-, illetve a Kettős-Körösön, a Berettyón, a Peresi-holtágon, valamint csatornákon nagy vízfelülettel rendelkezik: ha valamennyi helyre kirakhatná az eszközeit, ebből meg is élhetne, ha el nem lopnák azokat. A Sebes-Körösön jelenleg csak négy-öt kilométeres szakaszt használ, és naponta-kétnaponta ellenőrzi a varsákat. Általában egyedül halászik, de mivel most újságíró utasa akadt, megkérte Kovács Zoltán kollégáját, hogy kezelje a csónak motorját.

– A halászathoz mindig olyan eszközöket hozok, amik éppen megfelelnek a vízjárásnak – mutatja Bodré Sándor. – Most túlnyomórészt fenékvarsával dolgozom, de használok karós varsát is. A hal az áramlással szembe úszik, és így kerül a varsába.

Vízálló nadrágban és gumicsizmában húzza be a ladikba a varsákat. Az első fenékvarsában több keszeg is ficánkol, sőt kétkilós harcsát is talál benne. Ha már egy kiló hal van egy varsában, azzal elégedett. A méreten aluli és a védett halakat visszadobja. Kovács Zoltán szintén Hódmezővásárhelyről jött a Körösre halászni, tapasztalatairól ezt mondta:

– Magyarországon többen nem nézik jó szemmel a természetes vízi halászatot, mert nagyon sok ok miatt csökken a halállomány a folyókban. Szerintük az lenne az egyetlen megoldás, ha felhagynánk a halászattal. Ha ez bekövetkezne, akkor a hal szabad préda lenne. Amikor az orvhalászok tudják, hogy kint vagyunk, az valamelyest visszatartja őket.

– Mi is vizsgázott halőrök vagyunk, ha rajtakapjuk az elkövetőt, és bejelentjük, akkor bosszút állva elköti a csónakunkat, tönkreteszi az eszközeinket – panaszolja Bodré Sándor.

– Én 2001-ben kerültem ide, és négy orvhalászbrigádot kellett eltakarítanom a területemről. Azóta a rapsicok rendszeresen följelentenek, hogy elektromos eszközzel halászok meg méreten aluli halakat viszek el. A rendőrök már többször átvizsgálták az autómat, de sohasem találtak benne tiltott dolgokat – hallom Zoltántól.

A varsákat sorra járva többet üresen találunk. Két varsát ismeretlenek megbolygattak, az egyiket szét is szakították. Ennyi panasz után kíváncsi vagyok, mégis mi a szép ebben a szakmában.

– Nézzen körül, itt vagyunk a csöndben, és még halat is foghatunk – válaszol Sándor. – Szép a Körös, itt a legnagyobb a kérészrajzás, olyan sűrű, hogy nem lehet átlátni a túloldalra. Jó adottságú víz, kis területen nagyon sok halfaj megtalálható.

Hogy mit hoz a jövő? A Körös Halászati Szövetkezet az ezredfordulón 2015-ig kapta meg erre a területre a halászati jogot. Hogy utána kihez kerül majd, azt most még nem lehet tudni.

– Akárhogy is alakul a helyzet, biztosan megtalálom a módját, hogy továbbra is halászattal foglalkozzam. Remélem, hogy a szövetkezeté marad a víz, és akkor halászhatunk rajta tovább – mondja nagyot sóhajtva Sándor.

– Bízunk benne, hogy Szent Péter velünk van, mert ő is halász volt – teszi hozzá Zoltán.