Sörös dobozból Eiffel-torony

A történet több mint 15 évvel ezelőtt kezdődött. Balázs Gyula szaktanárként és gyakorló édesapaként új játékokat készített gyermekeinek – nyomdai hulladék nyomólemezekből. Hajtotta így, hajtotta úgy, és egyszer csak lett belőle egy szánkó. Az új mesterség a gyerekek tetszését is elnyerte, így a lemezek lassan átvándoroltak a gyerekszobába, immár játékként. Egy idő után a barkácsolás már nem csak családi körben zajlott, Balázs Gyula technika órán a diákokkal próbálta ki a modelleket.

A technikaoktatás ugyanis egyre kisebb figyelmet kapott az iskolákban, az intézményeknek nem volt pénzük korszerű eszközökre, egyre kevesebb tanárnak volt szakképzettsége a technika tanítására. Ekkor már alumínium italos dobozokat használtak nyomdai lemezek helyett. Az olcsó eszköz tehát adva volt, megmunkálása pedig gyerekjáték és teljesen veszélytelen.

– Amikor az osztályban először mutatom meg a gyerekeknek, hogy az üres dobozokból mi mindent lehet készíteni, látom a kétkedést az arcukon. Én? Ezt? Ebből? Kizárt! Aztán elkezdenek ügyeskedni az ollóval, a kis speciális fogóval, és látják, mi mindenre képesek. Az alumínium lemez szitakötővé, madárrá, nyitható ajtós kocsivá alakul a kezükben. A siker garantált. Aztán egyre lelkesebbek, s már maguk találnak ki új modelleket. – magyarázza Balázs tanár úr. – A gyerekek kézügyességét fejleszteni kell, és mikor máskor tehetjük ezt, ha nem az iskolában, technika órán? Ma már sajnos nem szentelnek ennek nagy figyelmet. Pedig a készség minden gyerekben ott van. Sokan csak töltelék tantárgynak tekintik a technikát, nem is gondolva arra, az itt megszerzett tudásból mennyi mindent tud hasznosítani a gyerek felnőtt korában."

Az ötlet nem várt sikert aratott, 2003-ban pedig szabadalmaztatták a módszert, azóta használják az Alu-GO elnevezést is. A programhoz pedig sok önkéntes csatlakozott, egyre több ötlettel. 2005-ben az elhasznált alumínium italdobozok felügyelője, az ÉAI Kht. is felfigyelt tevékenységükre, azóta is egyik fő támogatójuk. Eddigre már annyi modell gyűlt össze, hogy a csapat elérkezettnek látta az időt egy kiállítás szervezésére. 2005-ben Csobánkán, a művelődési házban mutatták be alkotásaikat, s azóta minden évben bizonyítják a közönség előtt: egy alumínium dobozból egy kis kreativitássalmi mindent lehet elővarázsolni. Tavaly pedig az Európai Unió Alumínium Szövetségének konferenciájára elkészítették az Eiffel-torony 12 méteres másának alumínium borítását.

Legújabb alkotásuk az életnagyságú – működő! – napkollektor. A munkálatokat általános iskolások kezdték, de mire a végére értek volna, kitört a nyári szünet, így a munka befejezése egyetemistákra hárult. Ez is azt igazolja, hogy egy kis időt és energiát rászánva, bárki elkészítheti a saját napkollektorát, ha követi a műszaki leírást és rendelkezik az alapcsomaggal. Az alapcsomag tartalma pedig: Alu-GO fogó, használati utasítás, tervrajzgyűjtemény, munkapad, golyóstoll, vonalzó, olló (megrendelhető az Alu-GO honlapján).

Így a napenergiát bárki felhasználhatja a boltokban kapható termékek töredékárából. A nagy érdeklődésre való tekintettel ma már táborokba és különböző foglalkozásokra várják a gyerekeket és szüleiket egyaránt. Így amellett, hogy a fiatalok kreativitása és kézügyessége kibontakozhat, egyben a környezettudatos gondolkodásra is ránevelik őket. Mert ha már rájövünk, mennyi lehetőség rejlik egy-egy alumínium lapban, gondolkozni kezdünk: vajon a többi hulladékot is fel tudjuk használni valamire?

További információt a Alu-GO technólogiáról ITT kaphat.

Kattintson bármelyik fotóra és megnyílik a képgalériánk!