Az igazi megértő társ: négylábú

Manapság sok megunt állat köt ki a menhelyen, hiszen nincs pénz az eledelére, az alomra. Ám gondoltunk már arra, milyen hasznot hajtanak azok az állatok, melyek nem adnak tejet, nem tojnak tojást, s még a húsukat sem esszük meg? Házi kedvenceink a lelkünket táplálják – s bizony, az sem utolsó szempont…

Egy tréfás mondás szerint az a baj, hogy a férfiak a nőket szeretik, a nők a gyerekeket, a gyerekek meg a hörcsögöket. Ebből aztán két dolog is következik. Az egyik, hogy a csemetéknek nagyon fontos lehet, hogy gondoskodjanak valami kis állatról, legyen az kutya, macska, aranyhörcsög, japán táncolóegér, hiszen ezzel felelősséget tanulnak. A másik, hogy kapcsolataink bonyolult útvesztőjében igen nehéz eligazodnunk, ezért szükségünk lehet arra, hogy néha a négylábú társaink mellett találjunk vigaszt, feltöltődést.

Szívünk joga eldönteni, hogy egy hűséges tekintetű ebre vágyunk-e, netán tengerimalacot szeretnénk, esetleg a büszke, távolságtartó macskát részesítjük előnyben. Egy biztos: nem mutatunk jó példát csemeténknek, ha az első adandó alkalommal – anyagi gondok miatt, vagy azért, mert meguntuk – túladunk az állatunkon. Arról már nem is beszélve, hogy egyesek az út szélén hagyják sorsukra a szerencsétlen jódzágokst...

Miért jó lelki társad a házi kedvenc?
– Mert feltétel nélkül elfogad.
– Mert eléd rohan, ha hazaérsz.
– Mert akkor is simogathatod, ha a pároddal összevesztél.
– Mert nem beszél vissza, mint a kamasz gyereked.
– Mert nem kell mosni a zokniját, mégis hálásan néz rád.
– Mert főzni sem kell rá, és sose unja meg a konzervet.
– Mert akkor is hűséges lesz hozzád, ha ráncos öreg leszel.
– Mert az egészségednek is jót tesz, ha vele sétálsz, őt simogatod.
– Mert felelős vagy érte, ha már megszelídítetted.
– Mert végül ő is megszelidít téged.