Zeusz sérvben szenved

Nyuszi kutya, a kórház „állatorvosi lova” bizalmas farkcsóválással üdvözli a Szabad Föld munkatársait. Megszokta, sőt talán már igényli is a népszerűséget: ő a kutyatan általános alanya az állatorvosi egyetem hallgatói számára, rajta gyakorolják a belgyógyászati vizsgálatokat. Cimbi cica felső légúti megbetegedéssel került a belgyógyászati osztályra, állapota sokat javult. Laki kutya megadással tűri ketrecében a lábába kötött infúziót; tüdőférgességből lábadozik. És itt tölti napjait Frici, a véradó cica is: havonta egyszer vért vesznek tőle az esedékes műtétekhez.

– Igen, itt minden olyan, mint az emberkórházban – mondja Vörös Károly, a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Karának tanszékvezető egyetemi tanára, a fővárosi István Utcai Kisállatklinika egyik vezető munkatársa. – Korszerű műszerekkel fölszerelt belgyógyászati, sebészeti, szülészeti osztályon fogadjuk pácienseinket, és ha a helyzet úgy kívánja, intenzív osztályon, 24 órás ügyeletben gondoskodunk betegeink gyógyulásáról. Kórházunkban mindenféle kezelést egy helyben elvégezhetünk, a miénkhez hasonló korszerű és teljes körű ellátást csak a bécsi állatkórház tud nyújtani a „közelben”, Kelet-Közép-Európában. Elsősorban a fővárosból, de az ország minden területéről fogadjuk a beteg állatokat, a legtöbbjüket állatorvosi beutalóval.

S hogy mik a leggyakoribb panaszok? Mint az embereknél: gyomorbántalmak, elégtelen szív- és veseműködés, bőrbetegségek, baleseti sérülések. A professzor szerint az emberhez közelítő életmód és táplálkozás az állati megbetegedések fő forrása: így a mozgáshiány, a túlsúly vagy a túlzottan sok szénhidrát fogyasztása. Ott jártunkkor éppen Zeusz, a Jászberényből érkezett 6 éves doberman kutya feküdt a műtőasztalon, tipikus emberi problémával: nyakigerinc-műtétet végeztek rajta porckorongsérv miatt.

És a költségek? Egy állapotfelmérő szívultrahang-vizsgálat például 8000 forint, egy fogkő-eltávolítás csupán néhány ezer, egy műtét azonban százezret is érhet. Ám az állatorvosok nem panaszkodhatnak: jóllehet a gazdasági válságos időszakban csökkent a klinika forgalma, de akinek igazán szüksége és igénye van a színvonalas ellátásra, az továbbra is hozzájuk fordul. Ezt Vörös professzor többek között azzal magyarázza, hogy megnőtt az emberek kötődése az állataikhoz, ezért komoly összegeket is hajlandók áldozni az egészségükért. Még arra is, hogy kutyájuk, macskájuk a szülészeti osztályon elljen. Ugyanakkor megnőtt az állatok életkora is, az idős jószágot pedig jobban megkörnyékezik a betegségek. A korszerű műszeres vizsgálattal pedig egykettőre fölfedik a bajt, elkészítik a diagnózist, és csak a gazdi pénztárcája szab határt annak, hogy milyen jellegű és mennyi ideig tartó kezelésben részesüljön a kedvenc.

Az esetek, a bajok – mint az embereknél – itt is százfélék. Érkeznek ide angolkóros, „elolvadt” páncélú ékszerteknősök éppúgy, mint gyomorbajos tengeri malacok, lesántult vadászgörények. De hoztak már belázasodott tigrist is a cirkuszból, amelyet – fogadószemélyzet és egyéb kellékek híján – kénytelenek voltak az állatkertbe irányítani. Viszont annak a három, szintén cirkuszban „dolgozó” páviánnak a gyógyítását fölvállalták, amelyek füstmérgezéssel kerültek ide. A gazdájuk pincében tartotta őket, és egy hősugárzóval melegítette a helyiséget. Az egyik majom valahogy földöntötte a készüléket, amitől a pincében tárolt anyagok tüzet fogtak. A kétségbeesett gazdi éjjel kettőkor állított be a kórházba elalélt állataival, amelyek közül kettőt sikerült megmenteni.