Malackaraj és férfiing

Napok óta érlelt, kívül kérgesre pirult, ám belül még véres hátszín fekszik a tányéron. Miközben beszélgetünk, Anna bebizonyítja, hogy ő bizony nem a kompromisszumok félős embere. Nekilát, és komótosan elfogyasztja a szőlőmagolajon sült, kéksajtos vajjal bolondított, belül még vöröslő szeleteket némi fügével. Arcán a szenvedélyes húsevők eltökéltsége.

– A húst sokan mumusnak kiáltják ki, pedig már illene leszokni erről. Sokkal jobban kéne féltenünk az egészségünket a félkész termékektől – magyarázza Péter Anna, a Malackaraj nevű világhálós blog háziasszonya. Le sem tagadhatná, hogy vidékiből lett pestivé, hiszen nem riad vissza attól, hogy hatalmas disznófejet cipeljen haza a hentestől, és abból főzzön kocsonyát. Merész nevű, „zsírtól csöpögő” gasztroblogját 2009 márciusában indította, és tavaly már meg is nyerte vele a Heti Világgazdaság versenyét. Naponta 5-6 ezer olvasó kattint az oldalra, például azért, hogy elolvassa a pesti barátoknak feltálalt mexikói eredetű fogás, az ecetes köröm vagy a mentaszószos birka receptjét.

Anna Cegléden nőtt fel. Az édesanyja családjának külvárosi tanyáján ma is ismerősként fogadják a kecskék, tyúkok és kacsák, a malacokról nem is beszélve. Az igazi kedvencének mégis a jó faggyús birkahús számít, ezt a rajongást az édesapjától örökölte. Később azért külföldön is pallérozta az ízlését, hiszen három évet élt Olaszországban, egy évet pedig Mexikóban. Néhány hónapig a francia konyhát is tanulmányozhatta Párizsban, ugyanis besegített a háztartásban egy ottani családnak. Ott tanulta meg értékelni a remek sajtokat, amikből vacsora után csipegettek, no meg a vajat, hiszen a franciák majd minden fogást „levajaznak”.

Bár a gasztronómia mostanában teljesen elragadta, azért Péter Anna textiltervező végzettségét sem tagadja meg. Miután diplomát szerzett az iparművészetin, rájött, olyan feladatra vágyik, melyben a szervezőkészségét is kamatoztathatja. Ezért is lelt rá négy éve a férfiingekre. Kész sikerélmény, ha valakinek megleli a hozzáillő anyagot és fazont – s a fiúk többnyire engedelmesen követik a tanácsait.

Sok kunszt nem lehet egy ingben, hisz mind elöl végig gombos, mandzsettás – gondolnánk. Aztán kiderül, hogy a dolog nem ilyen pofonegyszerű. Egy előnytelen inggel az egész megjelenését agyoncsaphatja a teremtés koronája. Ráadásul a két méterhez közeli, magas fiúk nem is találnak maguknak olyan konfekciódarabot, ami ne a könyökükig érne. Akad persze olyan férfiú is, aki egyedi tervezésű partiinggel lepi meg magát – a merészebb darabokat Swarovski-kristállyal rakják ki.

Fotósunkat Anna szakértő szemére bíztuk, hogy megtudjuk, illik-e hozzá az ing, amit aznap magára kapott. Nos, jó híreink vannak: a fiatalember biztos kézzel választott kék szeméhez halványkék inget. Vékony, sportos termetén azonban még jobban mutatott volna egy szűkebb, karcsúsított fazon. Megtudtuk: mivel fiatal és elég laza életvitelű fiúról van szó, akár egy rózsaszín vagy virágos inget is megengedhetett volna magának.

Fotóriporterünk azonban olyan hangosan tiltakozott a virágminta ellen, hogy átváltoztatását egyelőre levettük a napirendről.