Királyság a homokdomb alatt

Ma csupán egyetlen különös építmény emlékeztet az emberi civilizáció egyik legrégibb bölcsőjére, az Eufrátesz termékeny partján épült Ur városára: a fenséges Zikkurat, amelyet a többistenhitű, bálványimádó sumér nép emelt Nanna holdisten dicsőségére. A több mint 4500 éve alapított királyság maradványai pedig körös-körül a nagy homokdomb alatt nyugszanak.

A sumérok mintegy 4100 éve élték fénykorukat, Ur-Nammu király uralkodása alatt: megszületett az első – az ékírásos – írásrendszer, virágzott a gazdaság, a kultúra, a költészet, fejlett volt a közigazgatás és a társadalom rendjének törvényi szabályozása. De ezután ellenségek sora támadta és rombolta az ősi várost. Legelőször éppen ők maguk, ugyanis az Ur-dinasztia bukása után széthullt és városállamokra bomlott a korábban egységes sumér birodalom. Ezt a nagy öldökléssel, pusztítással járó történelmi traumát örökíti meg a Sirató Ur városa fölött című 4000 éves költemény, az emberiség egyik legrégibb (ék)írásos emléke.

A város leghíresebb szülötte azonban Ábrahám, aki, amint a Teremtések könyve írja, Ádám huszadik és Noé tizedik leszármazottja, akit a három nagy világvallás, a zsidó, a keresztény és az iszlám egyaránt ősatyjaként tisztel. Ez pedig már önmagában is kínálja azt a lehetőséget, hogy a hely – stílszerűen szólva – a „turizmus Mekkájává” váljék, mondják a régészek. Akik szerint Ur városán kívül még közel ötven olyan lelőhely található a környéken, ami számos régészeti újdonsággal, sőt szenzációval szolgálhatna a világ számára.

A szakemberek mindenesetre bíznak abban, hogy ösztönzésükre előbb-utóbb az iraki kormány is szívügyének tekinti majd a föltárások folytatását – bár a muszlim országokban a hatóságok általában nem sokat tesznek az iszlám előtti emlékek megóvásáért és megismeréséért, némelykor pedig egyenesen megsemmisítik azokat.