Szárnyakat adó küldetés

A sikertörténet a hatvanas években lezárult, majd hosszú szünet után, 2003-ban ismét megindult a repülőgépgyártás: Kecskeméttől karnyújtásnyira, Ballószögön kezdett fejlesztésbe egy magyar tulajdonban lévő cég.

– Itt semmi nem titkos! – mutat körbe telephelyükön Snaiker Sándor, a Corvus Aircraft Kft. műszaki főmérnöke, és ezt igazolandó szemlére visz bennünket. Előbb a gyártócsarnokban nézünk szét, ahol a csúcsszínvonalú munkafolyamat végére összeáll a repülőgép vázszerkezete. Több mint ötven helybéli dolgozik itt, igazi megszállottak, még karácsonykor is képesek voltak a családi vacsora után visszamenni a munkához.

A csapat lelke Voloscsuk András ügyvezető, akit nem könnyű elcsípni, mivel állandóan úton van. Most is külföldre készül, de előtte még megtartja szokásos terepszemléjét. Mindenkihez van egy-két szava, olykor azonnali döntéseket kell hoznia. Látszik rajta, hogy állandóan „jár az agya”; arra gondolok, az ügyvezető talán gyerekkori álmát váltotta valóra ezzel a vállalkozásával.

– Felnőttként kerültem kapcsolatba a repüléssel – meséli. – A műszaki egyetemen végeztem, gázkészülékek gyártásával és forgalmazásával foglalkoztam, piacvezető céget irányítottam. Mindig is imádtam az amatőr építésű repülőgépeket, nemkülönben a repülést, jogosítványom is van hozzá. Egyszer csak azon vettem észre magam, hogy csapatot szervezek… Tizenöten kezdtünk, ma nyolcvanan vagyunk.

Minőségi munkájukra felfigyeltek a világban, ott vannak az élvonalban. Kétszemélyes, könnyűszerkezetű repülőgépeiket a legjobb és a legszebb konstrukciók között tartják számon, annak ellenére, hogy elég drágán, mintegy százezer euróért adják darabját. (Bár ha belegondolunk, ennyit a felső kategóriás gépkocsikért is elkérnek az autókereskedők…) Folyamatos fejlesztéseik eredményeként mára öt modellt kínálnak.

– Minek tagadnánk, mi is megéreztük a válságot: amíg korábban évente tizenhét gépet rendeltek csak a németek, most kettőt – veszi vissza a szót a főmérnök. – Elsőként a repüléssel kapcsolatos luxustárgyakat mellőzik az emberek, így aztán több konkurens cég tönkre is ment. Nekünk még állnak a „főhadiszállásaink”. Dél-Afrikában, Amerikában, Thaiföldön, Iránban és Európa több országában is vannak kereskedelmi képviseleteink. Olaszországban összeszerelő üzem létesítésén dolgozunk, Kanadában pedig a kormánnyal tárgyalunk hasonló közös vállalkozás beindításáról.
Közben átmegyünk a másik hangárba, ahol a repülőgépek összeszerelése zajlik. Észnél kell lenniük a szerelőknek, műszakiaknak – ha csak egyetlenegy aprócska kütyü nem a helyére kerül, abból tragédia lehet. Néhány éve balesete volt egy náluk készült kisgépnek, mindenkit sokkolt a halállal végződő eset. Vállalkozásuk sorsa akkor bizonytalanná vált egy időre, de ők folytatták, mégpedig sokszoros biztonsági intézkedések közepette.

Mindent egybevetve sikertörténetről beszélhetünk. Az sem tudja elvenni lelkesedésüket és alkotókedvüket, hogy egyre több az irigyük, és folyamatos hadakozásban állnak a hatóságokkal, mert rendkívül bonyolultak az előírások, engedélyeztetések itthon és külföldön egyaránt. A Corvus nem törekszik tömegtermelésre, évente legfeljebb száz gépet gyártanak egyedi igények szerint. Náluk készül Besenyei Péter műrepülő világbajnokunk új versenygépe is, amivel az idei küzdelmeken indul. Egyelőre még csak „elemeiben” láttuk a ballószögi üzemben a kecses gépmadarat, de ígéretet kaptunk arra: ha elnyeri végső formáját, az elsők között mutathatjuk be olvasóinknak.