A dédi térdkalácsa

S ott van még a rendszerfüggetlen mézesmadzag, a filozofikus hajlamú bontott tégla, a családi fotó dédikénk szégyellős térdkalácsával, a vágyva vágyott húsosfazék, a hatalommániás hóember, az őrjítő farsangi jelmez, az élet-halál ura karszalag. Az étlap, a fűnyíró, a könyvjelző, a légkondi, a matrica, a kátyú, a függőfolyosó, a turi ruci, a tojás, a hab a tortán...

Münz András:
A DÉDI TÉRDKALÁCSA
Fotók a famíliáról

A családi fotók, amint azt a nevük is mutatja, a család tagjait örökítik meg. Leginkább a közelieket (vérségileg, nem földrajzilag!), de a távolabbiakat is, csak őket kisebb számban. A családi fotókat többnyire nagy becsben tartjuk, fontosak nekünk, könnyes-mosolygós emlékezések állandó szereplői, egyenként vagy albumostul kézről kézre adjuk őket.
Persze nem mindegyik szívbéli fényképnek adatik meg ez utóbbi elegáns elszállásolás, a magánfelmérések arról tanúskodnak, hogy a családi fotók nagy része ilyen-olyan dobozokban lakik hosszú évek óta, a szerencsésebbje ezeken belül borítékokban is, a rendszerezés látszatát keltve. Ezek az értékes fényképek természetesen csak átmenetileg állomásoznak a dobozokban, más kérdés, nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy nincs állandóbb állapot az ideiglenesnél.
„Az úgy volt – magyarázzuk a gyereknek –, hogy ezt a dobozos szisztémát még boldogult dédanyád találta ki, látod, ez itt ő, ezen a barnás képen – műtermi műremek –, nézd, hogy domborít ebben a muris, csíkos, az akkori mércével szexis fürdődresszében, látod, alapjában véve azért igen visszafogott, még a térde kalácsa is takarva. Hogy miért mondom: boldogult? Hát, ez egy szokás, ezt szokták mondani arra, aki már nincs közöttünk, nem, a nagyapád még nem boldogult, csak egy másik nőért otthagyta nagyit. De azért ő is itt van valamelyik dobozban, nézzük csak... látod, ez az esküvői fotójuk, itt még szerették egymást, igen, most, hogy kérded, a szerelemnek is lehet szavatossági ideje...”
Szóval a képek albumokban és dobozokban őrzik a múltat, sokunk emellett még a szívében is vigyázza, és ez így kerek. Az egyik dobozban jobbára a felmenők képei vannak, büszke tartású férfiak ünneplőben, szép lányok, asszonyok oldalán, egyikük komolyan néz farkasszemet a fotográfus masinájával, másikuk mosolyog, a szemével is, időtlen ez a mosoly, itt maradt közöttünk, a miénk. A csoportképek külön kategória, ezeken ott az egykori család egykoron apraja-nagyja („...nem, ne kérdezd, ki ez a néni, gyerekkoromban megmondták, de elfelejtettem...”). A csoportos felvételek is még fényképészmesterek művei kivétel nélkül, egy részük műteremben készült, de olykor már háznál is, az öreg diófa alatt elkattant az, aminek a harmonikás ősgépeken exponáláskor elkattannia kellett.
Közeledvén az időben, egyre szaporodnak a képek, és az újabbak már amatőr felvételek, szinte kizárólag. Nagyszülők a Tarpataki-vízesésnél. Szülők. Születésnap, eljegyzés, lakodalom. Piknik barátokkal a Holt-Tiszánál. A fürdőben, Görömbölytapolcán, a Hámori partján Lillafüreden.
Pici baba, görbe lábakkal, másfél évesen, járókában a verandán. Esztendőre pizsamában, kócosan, a konyhaasztalra könyökölve. Óvodakert. Évnyitó, iskolában. Csoportkép az osztálytársakkal – ez fényképész műve. Fekete házőrző négy fehér papuccsal, több fotón is.
Kirándulás, felső tagozatosok, lányok, fiúk reggel, Aggteleken, gyülekezőben. Szigeti, a második padból. Búvópatak szerelem, hol a felszínen, hol a mélyben, évekig, véget mostanáig sem ért tán. Itt még szőke, soványka, mellette a csomagja. Súlya szinte semmi, emlékszik, a barlangban segített vinni, meg se kottyant. Az egyetlen kép róla. A többi, a már azóta készültek, valahol máshol, más dobozokban...
Sorkatonaság, Kalocsa, tizenkét hónap. Második első szerelem. Harmadik első. Egyetem. Büszke szülőkkel, immár végzett közgazdászként.
Vállalati buli. Ircsi. Feledhetetlen. Főnök. Feledhető. Sörmeccs a hűvösvölgyi Nagyréten. Gólöröm.
Esküvő, már az övé. Kollégák, éppen gratulálnak. Gyerek. Lánygyerek. Fotó az ultrahangvizsgáló monitoráról („...tiszta apja...!”). Másik gyerek, fiú („...szakasztott anyja...”).
És máshol, másoknál ugyanez. Nagyszülők, ezüstlakodalom, szülők, babakor, gyerekévek, Rába-part, Balaton, óriáscsúszda, iskola, barátok, jelmezes farsangolás, kisdobos, úttörő, sulikórus, ballagás, szerelmek: érdemesek, érdemtelenek, bicikli, robogó, angyalbőr, Abasár, 24 hónap, nagyiék, aranylakodalom, munkahely, kollégák, főnök (megjárja), házasság, gyerekek.
Körforgás, változó szereplők, változó helyszínek. Örömök, gyász. Minden ugyanaz, és minden más. Minden változik.
Csak a dobozok maradnak.