Akár egy hatalmas tábor

A Pécsre tartó vonaton zötykölődő idősebb utastársaim még soha sem hallottak az EFOTT-ról. Meglepő, hiszen ez az ország legrégebbi ifjúsági fesztiválja. 25 egyetem és főiskola 350 diákja szervezte az első találkozót 1976-ban, rendezvényüket pedig EFOTT névre keresztelték (Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozója). A kezdeményezés hatalmas sikert aratott, és az azóta eltelt több mint három évtized alatt a fesztivál körbejárta az országot, hogy 2010-ben ismét Pécs mellett telepedjen le egy hétre, ezúttal Orfűn.

A legnagyobb melegben, mégis a legjobbkor érkezem, hiszen egy szusszanásnyi, cuccledobásnyi idő múlva már kezdődik is Kovács András Péter fellépése. Talán a stand up, talán a hideg sör tette meg jótékony hatását, de egy órával később a meleg sem tűnt olyan kibírhatatlannak. A parton jobbnál jobb zenék szórakoztatták a fürdőzőket, a fesztiválhangulat egy percre sem lankadt. A víz picit meleg, picit koszos, de a miénk: a forróságban ez a legnépszerűbb helyszín. Felfrissülve már az esti koncertek közül szemezgetünk. Nem könnyű a választás, szinte minden sátorban akad valamilyen zenés program, a fesztiválozók is magukhoz tértek, kezdődhet a hajnalig tartó buli.

Másnap az első napsugarak kikergetnek a sátorból, így már korán a civil falu sátrai között bóklászunk. Az önkéntes fiatalok lelkesek, mi pedig mindenfélét kipróbálhatunk. Például, hogy miként működik a Braille-írógép, játszhatunk óriás társasjátékokkal, máshol zenélhettünk, sorsolásokon vehetünk részt, megmérhetjük testtömegünknek hány százaléka zsír.

Az EFOTT olyan, mint egy hatalmas tábor. Mintha mindenki ismerne mindenkit, bárki bárkivel szóba elegyedhet, a zuhanyzóra való órás várakozás során barátságok köttettnek. Mikor magam mögött hagytam az orfűi tavat, mintha egy jól ismert közösségből távoztam volna.