Időutazás Moldvában

– Nem mondhatnám, hogy elkapkodtam ennek az albumnak a kiadását – mondja Csoma Gergely „Az elhagyott idő – 33 év a moldvai csángók között” címmel megjelent kötetéről. – Vártam, mert tudtam, hogy csodálatos dolgokat terem számomra Moldva. A könyvben rengeteg időfotó van, melyek legalább 24-25 éves periódust ölelnek át – teszi hozzá a szavaiban is szuggesztív fotóművész, aki szinte második hazájának mondhatja a csángók lakta területet.

Általában mindössze három-négy fotót készít egy-egy alkalommal, ebből választja ki a legsikerültebbet. Több megható pillanatot is megörökített a képein – a művészi hatás mellett az eltelt idő teremtette kontraszt is csodálatossá teszi a felvételeket.

Ilyen, amikor a népviselettel borított ágyon a bezúduló fény körbeveszi az ébredező, csipás szemű csángó kislányt; 24 év elteltével pedig ugyanazon az ágyon, már népviseleti szőttes, az ablak csillogó fénye nélkül, s a kislány megfáradt családanyaként, hét gyerekkel körülvéve ül. Vagy a tűzhely fényénél a kisfiát védelmezően ölelő anya, aki a másik fotón hajlott hátú anyóka, gyermeke pedig robosztus férfi. Ugyanaz a tűzhely ropog a hátuk mögött, mint évtizedekkel korábban, csak már nem a petróleumlámpa, hanem a mennyezetről lelógó, 25-ös izzó sápadt fénye világítja meg őket.

Jankó Laurát az album készítője kezét tördelő, mezítlábas, megszeppent nyolc éves kislányként ismerte meg Magyarfaluban, hogy aztán költőnővé, irodalmárrá váása után fényképezze le újra egy író-olvasó találkozón, amint a verseskötetét dedikálja.

Csoma Gergely a munkafolyamatokat, a csángó élet nehézségét is bemutatja. Az utolsó fejezetet pedig a több mint három évtized alatt Moldvában történt változások megjelenítésének szentelte. Az igényes kivitelű album 33 év fotóanyagával lehetővé teszi, hogy időutazóként járjunk be az emberöltőnyi távlatot.

A fotóművész magyar nyelvet tanított a csángóknak – 52 év után állították vissza a magyar nyelv tanítását, mely jelenleg 19 településen folyik –, és szobrászkodik is. Három köztéri alkotást készített a moldvai csángó magyaroknál, két Szent István- szobra közül az egyiket abban a faluban, ahol tanárként munkálkodott.